Koós kapitány képtelen képes könyve

A nyolcvanéves előadóművész visszaemlékezései pályafutására, barátaira, pályatársaira sok humorral és képpel.

A Képek Nem Hazudnak!

Gondoltam elébe megyek a pletykáknak és találgatásoknak, mit rejteget otthon, a pincében, a padláson, a falakon, vagy egy régi ládafiában ez a Koós!?

„Úgy éreztem, a 80 év az 80 év, ahogy mondani szokták, még gombócból se kevés, így érdemes lenne kicsit számot vetni, visszatekinteni, múltat idézni, elmélyülni, nevetgélni, elámulni.

Mégiscsak könnyebb lesz így nekifutni a következő 80 évnek!...

Hát tessék drága hölgyek és urak, ebben a kedves és kedélyes, izgalmas és mosolygós könyvben feltárul a múlt, a múltam és sok - sok jó barát, pályatárs, drága, kedves ember velemtöltött villanásnyi pillanata. Megszólalnak szobánk falai, kitárul a féltve őrzött családi ládafia, és rejtekéből előkerülnek - a néha már általam is elfeledett - képek.

• És hogy miért képeskönyv?

Kérem szépen, a magyarázat egyszerű. A képek nem hazudnak, úgy, általában nem. Mert akik ismernek, pontosan tudják, szeretek sokat beszélni, sztorizgatni, mesélni, vicces történeteket előadni. Így a képek tanúbizonysága nélkül, bizony könnyen szó érheti a ház elejét, na, ez a Koós már megint csak beszél, na, már megint túloz, na, már megint kiszínezte... és így tovább. Így viszont nincs mellébeszélés, a képek nem hazudnak, és Önök is látják majd, hogy nem vagyok teljesen őrült!”

»Könyörgöm, Most Már Csak Tessék Mindehhez Jó Képet Vágni!«
*

Koós János, eredeti nevén Kupsa János (Bukarest, 1937. november 20. – Budapest, 2019. március 2.) magyar táncdalénekes, előadóművész, humorista, színész, showman.

A családja Gyergyószárhegyen élt, de édesapja éppen Bukarestben dolgozott, amikor várandós felesége meglátogatta, így végül ott született meg a fiuk. Származásáról így nyilatkozott: „Édesanyám és édesapám Erdélyben, a hargitai Gyergyószárhegyen lakott, igazi székely családból származom, a rokonságom egy része most is Gyergyószárhegyen él.”

1941-ben Erdélyből Miskolcra költöztek, ahol édesapja nővére is lakott. Szülei a városban tudtak nyitni egy fűszerüzletet, de amikor államosították, édesapja a Lillafüredi Palotaszálló karbantartó igazgatója lett...

1961-ben jelent meg előadásában, Havasi Viktor–S. Nagy István szerzeménye, a „Micsoda nagyszerű dolog” című első nagy slágere, amellyel országosan ismert lett. Komolyabb sikereit aztán a Magyar Televízió Táncdalfesztivál című könnyűzenei versenyein indulva aratta, ahol kétszer első díjat nyert. Az 1966-os tácdalfesztiválon az Előadói díjat is megkapta. Énekesi karrierjével párhuzamosan színészként is tevékenykedett: „Az oroszlán ugrani készül” (1969), „Bűbájosok” (1969), „A gyilkos a házban van” (1970) című filmekben is szerepelt...

Hobbija volt a vitorlázás, a tenisz és karikatúrákat is rajzolt. Hatszoros magyar bajnok volt a Rosa névre keresztelt 40-es cirkáló legénységének tagjaként. Meghatározó volt életében a labdarúgás szeretete, az FTC csapatának lelkes szurkolója volt. Több ferencvárosi labdarúgó-generáció tagjaival került baráti kapcsolatba, Albert Flóriánnal a Ferencváros aranylabdás játékosával együtt elénekelte a „Nem baj, ha múlnak az évek” című számot is.

Rövid betegség után hunyt el 2019. március 2-án. Emlékét kegyelettel, tisztelettel és szeretettel megőrizzük! A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.