Az isten szerelmére

A „Hogy volt” portréi 2004-től íródtak, olyan írókról és művészekről, akikkel szoros kapcsolatban álltam, némelyikükkel kifejezetten barátságban.

- Módosít ez a tény az élményen, ha a műveiket magamhoz veszem?

Nehéz a válasz.

Az „Írhatnám polgár”-sorozat valamivel később kezdett fogalmazódni. Ennek hősei a huszadik század közepének íróóriásai, főleg a Nyugat köre. Zömükkel sajnos csak a műveik, életrajzaik, naplóik, leveleik, s a róluk szóló szájhagyomány révén köthettem ismeretséget. 2009-ben készült a legutolsó.

A szövegek döntő többsége az Élet és Irodalomban jelent meg annak idején. Néhányat mind a két csokorból kihagytam, s picit átírtam valamennyit.

Tíz-tizenöt év alatt változtam, s bármily hihetetlen, a hőseim is.

A Hogy volthoz mellékeltem néhány dokumentatív fényképet. Az Írhatnám polgárhoz nem tudtam, sajnos nincs közös fotóm például Kosztolányi Dezsővel vagy Karinthy Frigyessel.

Jelszavam: Olvasni Arany.

„Az isten szerelmére” -
A drága Mándy Iván szavajárása a cím. Hanglejtését máig hallom. A Hogy volt szemérmetlen portréi (Örkény, Déry, Mándy, Kodály, Mészöly, Lázár, Janikovszky, Szabó stb.) olyan kulturális fáklyákról szólnak, akiket személyesen ismerhettem.

Az Írhatnám polgár meghatott, a huszadik század közepének legendás írói most kerülnek először kötetbe. Szellemidézés tehát, néhány illetlen fotóval és kellő komolytalansággal.

TARTALOM:

• Hogy volt
• Írhatnám polgár