Önéletrajzi emlékezések-báró Kemény Jánosné Auguszta Paton-Könyv-Szépmíves-Magyar Menedék Könyvesház

Magyar Menedék Könyvesház

Részletes kereső
báró Kemény Jánosné Auguszta Paton - Önéletrajzi emlékezések

Önéletrajzi emlékezések

báró Kemény Jánosné Auguszta Paton

Könyv
Szépmíves kiadó, 2019
248 oldal, Kemény kötésű fűzött FR5 méret
ISBN 9786155662669
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 3 990 Ft
Megtakarítás: 7%
Online ár: 3 711 Ft
Nincs készleten
1 2 3 4 5
5.0 (1 vélemény alapján)
Leírás

A skót-görög származású, Erdélybe házasodott báróné életrajza a két világháború közötti és az azt követő román időszak kortörténete is egyben.

„Valahogy átvészeltük 1945 nyarát is...”
*
Talán a legfontosabb erdélyi női emlékírás Augusta Paton eddig kiadatlan ezen önéletrajza, amelyben a két világháború közötti és az azt követő időszak páratlan krónikáját olvashatjuk, Görögországtól Erdélyig, Marosvécstől Brâncoveneşti-ig.

Vagyis az 1945 utáni román időszak ugyanúgy része az írásnak, mint a görög szigetvilág, amely a gyermekkor helyszíne volt.

A román államosítás, a szekuritáté, a Duna deltába hurcolások és a kitelepítések történeteinek bemutatása sem maradt ki, ahogy a színházi és kulturális élet megnyomorítására tett pártállami kísérletek részletezése is helyet kapott az emlékezésben.

A skót-görög származású Augusta Marosvécs urához, báró Kemény Jánoshoz ment feleségül a mezőségi Gyekén. Hosszú időn keresztül, 1944-ig együtt szervezték az Erdélyi Helikon találkozóit. Tudjuk: ez egyben Erdély legfontosabb kultúrtörténeti időszaka is. A kultúrhistória mögött Bánffy Miklós, Kós Károly, Makkai Sándor, Dsida Jenő, Berde Mária, Szilvássy Karola is megjelenik, számos más erdélyi híresség mellett, ugyanakkor a korabeli Kolozsvár, Marosvásárhely és Marosvécs pezsgő életének részleteiről is sokat elárul az eredetileg angolul lejegyzett memoár.

A marosvécsi találkozók hátterében kibontakozik egy kivételes női sorstörténet is, hiszen Augusta Erdélyben tanult meg magyarul, Bánffy és Kós mellett képezte magát irodalomból, kultúrából, s olyannyira megszerette Erdélyt, hogy a kommunizmus idején sem hagyta el a Maros vidékét: egészen haláláig Marosvásárhelyen élt szegénységben.

*
Kiadatlan naplója felbecsülhetetlen érték mindannyiunknak, de különösen az Erdély és Erdély története iránt érdeklődőknek...
*
Részlet a memoárból:

„1945: Mielőtt János visszajött volna, fogtam a gyerekeket és beköltöztem Vécsre, a gazdasági intéző kicsi házába, ami üresen állt. Szalmát tettünk a földre, és azon aludtunk. Másnap mindenki tetvesen ébredt. Még mindig tele volt tetűvel, amit az oroszok hagytak maguk után. De sikerült kitakarítani. Visszakaptunk a falusiaktól néhány bútordarabot, amit elvittek a kastélyból megőrzésre. Vettem egy tehenet, és elkezdtünk élelmet termelni. Idős hozzátartozóink is oda költöztek, hárman egy szobába. Mi egy másikban voltunk. De legalább tisztaság volt.

A kastélyból mindent kirámoltak. A németek, mielőtt elmentek volna, kiürítettek minden tollpárnát és lószőr-matracot, gondolom azért, hogy az oroszok ne alhassanak olyan kényelmesen, mint ők. Eltűnt a teljes könyvtár. Heine versei a földön feküdtek, összetépve. Szívszorongató látvány volt. Később, amikor elmentem húst venni a mészárszékbe, szörnyülködve láttam, hogy a mészáros, Creciu, a román papnak a testvére, az antik köteteinkbe csomagolta a húst. Meg se tudtam szólalni...”
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Vélemények
Szállítás és fizetés