Brüsszeli tárcalevelek és más írások ANTIKVÁR

„... Mondhatom, ​miképp itt is találtatik lángész, kinek a szabadságról – melyet tudniillik magának vesz – saját eszméi vannak; a mi szomszédunk például, míg át nem üzentem, avval mulatta magát, hogy reggelenkint verebeket lőtt kertjében s a sörét csak úgy pörgött le – szerencsére Belgiumban készült – üvegén ablakinknak, mint a falra hányt borsó. ...míg az utcák népesednek, addig minden oldalról érkeznek a házalók, vagy inkább utcálók, megfejthetetlen kiabálásokkal értesítvén a világot, hogy ők is megjelentek.”

Az „utcákon nyargalódzó gyermekek” pigéznek és pitykéznek, (gomboznak) mint Magyarország közepén; de a leggyakoribb játék abroncskergetés, s kötélen átugrálás. Ezen utóbbi műtét úgy hajtatik végre, hogy két gyermek szemközt áll, egy kötelet kereken forgat úgy, hogy a közepén ugráncsoló – néha korán sem kis – gyermekeknek lábai alatt menjen el, míg azok a légben vannak.

De most két gyerek robog elő, kikre nem árt figyelmezni, ezek egy egészen vasrudakból szerkesztett szekéren haladnak, melyen két ülés van: egyik elől, a másik hátul; az ülések alatt pedig oly deszkácska, mint amelyek segedelmével a fonókereket szokták hajtani.

Nem lehet elgondolni, minő könnyen és gyorsan futják a gyermekek eme új találmányon az utcákat keresztül, anélkül, hogy a lábuk a földet érné...