A magyar nép védelmében ANTIKVÁR

Egy ország - bármilyen ország legyen - kifelé nemzetközi és befelé nemzeti. Egy országra, Magyarországra, ez különös nyomatékkal érvényes, Egy nagymúltú, történelmi ország.

Államiságának első 600 évében csodálatos pályát futott be. A következő félezer év buktatóin folytonosan zátonyra futott, s a „második 600 éve felé pedig, - ahogy most halad végképp fenn is akadhat a közeljövő zátonyain”.

Egy országnak befelé nemzetinek, kifelé nemzetközinek kell lennie, és ez nincs és nem lehet másképp még egy olyan összehozott, csoportosult nép esetében sem, mint például az amerikai. Magyarország esetében, melynek a megpróbáltatásai miatt történelme éltető erejére naponta szüksége van, ez elengedhetetlen. Ez az az erő, melynek folytán erőt szerezhetünk irányunk megjelöléséhez és a kitartáshoz a munkában.

„Geográfiai helyzetünk, sőt erőnlétünk miatt, Európa történelmében folyton a magyarság állt ki bajvívásra. Sajnos nem is kíméltük magunkat, kevés volt a magyar történelemben a fondorlat, és ezért is pusztult a magyarság oly egyenes ívben.

Érdekes, de így volt: a törökkel, - legalábbis katonailag - sohasem paktáltunk. Ettől Európa nem is tartott, pedig ezáltal egész Európa sorsa megpecsételődhetett volna.

Ezt nevezhetjük európaiságnak!...”