Kik vagytok ti?

• Irodalomtörténet? Az is.
• Izgalmas oknyomozás, hogy valójában kik voltak ezek a valahai alkotók? Az is.
• Életútfeltárás, életműelemzés? Az is.
• Kor- és kórrajz? Az is.

De legfőképp igazi Háy-próza. Tele humorral, gondolattal, a valahai életművek teljesen újszerű megközelítésével.

Olyan könnyedén lép át más korok világába, olyan természetesen beszél a valahai alkotókról, hogy észre se vesszük, hány év választ el tőlük, s lelkesen vetjük bele magunkat ebbe a világba, aminek hősei a tankönyvekből jól ismert, sokszor unalmasnak vagy épp érdektelennek tartott alakok.

„Író vagyok, nem akartam más írókat szobornak látni, nem akartam szobrok közt élni. Ki akartam szabadítani őket ebből a fogságból, mert a vaspáncél csak a középkori lovagoknak áll jól, az íróknak nem. Azt akartam, hogy legyenek újra érinthetők, közvetlenek és megszólíthatók. Hogy olyanok legyenek, mint a barátaink, a rokonaink, az osztálytársaink.

Hogy embernek látszódjanak, nagyszerűeknek és esendőeknek, olyanoknak, akikre lehet haragudni, és olyanoknak, akiket lehet szeretni. Hogy minden olvasó érezze, ők még mindig hozzánk beszélnek, és rólunk beszélnek, a mi sorsunkhoz szólnak hozzá.

Elevenséget akartam, mert az irodalom nem múzeumi tárgy. Ott van az életünkben, ha akarjuk, hogy ott legyen”.
(Háy János)

A „Kik Vagytok Ti?” mint írói vállalkozás is példátlan. Hatalmas mű, óriási, sokéves munka. S az eredmény egy olyan könyv, amely Szerb Antal óta először mer újszerűen és jól olvasható stílusban a magyar irodalom alkotóihoz nyúlni...

A 31 szerzővel foglalkozó kötetet a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatták be, ahol Háy János ezekről a szerethető és esendő alkotókról, köztük Petőfiről, Aranyról, Adyról és Móriczról mesélt...

„Petőfi Sándor”

„az első nagy hóhányó”, aki az egész országnak szeretett volna szerepben megmutatkozni, ő volt az első nagy szerepjátékosunk
csak 26 éves volt, amikor meghalt, de a rövid életút ellenére gigantikus életművet hozott létre
minél távolabbi egy szerep, annál könnyebb benne megszólalni, ő nagyon távoli szerepeket választott
például sok versben úgy tűnik fel mint nagy tivornyázó: számos bordalt írt, pedig nem is szerette a bort és a „csajokkal is inkább ügyefogyottka volt”
Petőfi zsonglőrködött a szerepekkel, a másik nagy szerepe az volt, hogy ő a nép fia, ő emelte be a népköltészetet a magyar irodalom terébe – pedig az apja valójában vállalkozó volt, azaz „nem kapta intravénásan a népköltészetet”
a szerelmes versekben is szerepeket vett fel, fantázia szerelmekről írt (pl. Csapó Etelka esete)
a legnagyobb szerepe, hogy „agitpropos volt”, ez a szerepkör égett rá a legjobban
Petőfi az az alkotónk, akinek a nyelvét ma is beszéljük
a neve felkerült a világ palettájára, Nietzsche egyik kedvenc olvasmánya volt, mindenki ismerte őt”