Száztizenegy lábjegyzet Makovecz Imréről

Makovecz Imre szerző (Budapest, 1935. november 20. – Budapest, 2011. szeptember 27.) Kossuth-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet mestere. A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteleti elnöke...

Az organikus építészet (más néven szerves építészet) olyan építészeti irányzat, amelynek programjában az szerepel, hogy az épület „természetesen” nőjön ki abból a helyből, környezetből, ahová tervezték, alkosson azzal harmonikus, „szerves” egységet a felhasznált anyagok, az épület mérete, alakja és gondolatisága szempontjából egyaránt. Ezért is mondják, hogy az organikus építészet inkább filozófia, amelynek megnyilvánulásai annak épületei...

- Emlékezés? Korrajz? Töredékes családtörténet? Fejlődésregény?

Makovecz Benjamin költőien szép írása műfajilag nehezen meghatározható.

Egyedi a szerkezete is: száztizenegy lábjegyzetben próbálja megrajzolni apa és fiú lassan bontakozó és egyre bensőségesebb kapcsolatát a 60-as évek elejétől 2011-ig, Makovecz Imre haláláig.

Az írói szemszög a pesti kisfiúé, a hangvétel személyes, ugyanakkor távolságtartó. A közös élmények felidézéséből érdekes, néha mulatságos, néha végtelenül szomorú történetek kerekednek: a bokszolósdi, a duplándöglött szabadságbogarak, az adriai tengerparti nyár vagy a sáska a rezsón.

A „Száztizenegy Lábjegyzet Makovecz Imréről” a XX. század egyik legnagyobb magyar építészének sokszínű, eleven és emlékezetes portréja...