A Domonkos rend Magyarországon a reformáció előtt

Reprint kiadás 1938-ból.

A XIII. századtól a reformációig mutatja be a rend történetét, kulturális, tudományos tevékenységét és jelesebb képviselőit.

A Domonkos-rend vagy dominikánus rend (latinul Ordo Fratrum Praedicatorum, azaz magyarul Prédikátor Testvérek Rendje; közkeletű magyar nevén dömés rend, dömések) III. Honoriusz pápa által 1216-ban szentesített prédikáló- és koldulórend.

A prédikálás meggyőző erejében hívő Szent Domonkos alapította egy évvel korábban, 1215-ben Toulouse-ban. Első szabályzatuk szerint a domonkosoknak (dominikánusoknak) nem lehetnek sem egyéni, sem közösségi vagyontárgyaik, és koldulással tartják fenn magukat. Tevékenységük és hivatásuk a keresztény hit védelme és terjesztése, amit oktatással, igehirdetéssel és prédikálással érnek el.

Mindez a keresztény tanítások mély ismeretét követeli meg, ezért a domonkosok tanintézményeket nyitottak a nagyobb városokban, és azokban képezték rendjük tagjait is.

A Rend jelszava: Laudare - Benedicere - Praedicare (Istent dicsérni, áldást mondani és az igét hirdetni).

Az albigens keresztes háborúban és utána Szent Domonkos vezette az eretnekek ügyeit kivizsgáló bírósági eljárásokat, amelyeken az áttérni nem hajlandó katharokat máglyahalálra ítélték, vagyonukat pedig elkobozták. A végrehajtást a világi hatalom intézte. 1580-ban a rendi növendékek oktatására XIII. Gergely pápa egyetemet alapított...

Magyarországon 1221-ben Boldog Magyar Pál alapította meg a Domonkos-rendtartományt. Az első kolostorokat Győrben (1225), Esztergomban (1225), Székesfehérvárott (1230 körül), Pécsett (1238) és Budán építették fel...