Nagypapa a bőröndben

Groteszk népszínmű két részben, avagy drámai kultúrdarab, keverő-kavaró komédiával, némi áthallással, de a jó befejezés még várat magára...

Történik valahol a Kárpát-medencében, nagy hegyek árnyékában, patakok szabdalta völgyben, valamikor a népesebb, szebb időket megélt zsákfaluban, ahol közel ötszáz őshonos magyar lélek él.

Idő: 2018. április, húsvét után...

Aki ismeri a költő korábbi, évtizedekkel ezelőtti színművét, az atomfélelemmel és bunkerral is kacagtató sorsszimfóniát, a 80 liter levegőt, annak nem lesz újdonság Lezsák Sándor új darabjának sírásban-nevetésben, vagyis a groteszkben csúcsosodó komédiája.

Aki viszont most találkozik először a költő ilyesfajta felhőtlen játékával - furcsán hangozhatik, ám komorabb hangja ellenére a történelmet búvárló Csaba királyfi a friss drámának valamiképp előzménye -, az is jól elszórakozhat a 20-21. század közép-európai valóságának furcsaságain.

Mert a „Nagypapa a Bőröndben” - szerzője népszínműnek mondja - nem más, mint Kárpát-medencei kórkép, nagyon is életszerű valóságdarabokkal (falurombolás, elvándorlás, besúgások rettenete, stb.) megtűzdelve.

Legjózanabb, legigazabb szereplője, a zsákfalu sokat szenvedett, megalázott, halálba kergetett mesteréért mindig kiálló, fehér köpenyben a beteg emberiséget gyógyító bolond, kinek csörgősipkája nem más, mint életszeretet.

Kacajos hangulata ellenére is félelmetes látlelet a magyarságvállalás, a szülőföldön való maradásról, az igaztalant a feledés kráterjába taszító közösség (akár Erdély) mindennapjairól.
(Szakolczay Lajos)