Hősök és csirkefogók

Azért határoztam úgy, hogy visszaemlékezéseimet a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszem, mert változatos életem végén azt kell látnom, hogy a mai világ újraformálásához olyannyira fontos történelmi eseményeket oly módon ábrázolják, hogy a tényeket igen kevéssé tartják szem előtt.

Főleg az első világháború végének időszakára igaz ez, mivel az akkori győztesek a dunai monarchia szétrombolásával előbb Hitler hatalmához, utána azonban a világ nagy részének kommunista leigázásához készítették elő a terepet.

Windisch-Graetz Lajos herceg (1882-1968) unokája volt az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc alatt a magyarok ellen küzdő hírhedt osztrák hadvezérnek, Alfred zu Windisch-Grätznek. A magyar politikussá avanzsáló unoka közélelmezési miniszter 1918. januárja és októbere között, s hivatali ideje alatt sikkasztásos ügybe (krumplipanamába) keveredett, ami miatt a burgonyaherceg lett a gúnyneve.

Az őszirózsás forradalom és a proletárdiktatúra idején Svájcban élt emigrációban, ahol Agence Centrale néven antibolsevista hírügynökséget működtetett. 1920-ban legitimista programmal országgyűlési képviselő, IV. Károly bizalmi embere volt. Horthynak sosem volt képes megbocsátani, hogy a két királypuccs alkalmával nem járult hozzá IV. Károly visszatéréséhez.

1921-ben nem szavazta meg a trianoni békeszerződés törvénybe iktatását. A 30-as években elhagyta Magyarországot, Ausztriában élt, később a náci Németországban, a világháború után pedig Dél-Amerikában.

Röviden: a patrióta frankhamisítástól a náci kémkedésig: a kalandor-zseni Windisch-Graetz élete.