A szülői jelenlét ereje — A gondoskodás hatása a gyermek fejlődésére és agyműködésére

Daniel Siegel és Tina Payne Bryson több nagy sikerű gyereknevelési kötetben keresték már a választ arra a kérdésre, hogyan nevelhetünk olyan gyerekeket, akik gazdag emberi kapcsolatokat ápoló, az adottságaikat és lehetőségeiket kiteljesítő, magabiztos és rugalmas felnőttekké válnak. „A gyermeki elme”, a „Drámamentes fegyelmezés” és az „Igenközpontú nevelés” után eme új (2020) kötetükben a szülő-gyermek kapcsolatra helyezik a hangsúlyt.

Könyvük elején ismertetnek egy széles körben igazolt tudományos eredményt: már a gyermek egyéves korában előre jelezhető gondozójával való kapcsolata alapján, hogy érzelmi téren később milyen felnőtt válik belőle.

• Mély és stabil emberi kapcsolatokkal, valamint belső biztonságérzettel rendelkező ember, vagy olyasvalaki, aki elzárkózik másoktól?
• Netán olyasvalaki, akit könnyen elárasztanak az érzelmei, és nagyon nehezen kezeli azokat?

Megdöbbentő lehet, de a felnőttkori személyiség csírái már ilyen korán kivehetők. Ám akárhány éves is legyen a gyermekünk, szülőként bármikor elkezdhetjük a személyiségére építően ható nevelői megközelítést, egyúttal ellensúlyozhatjuk is a családon kívüli esetleges ártalmas hatásokat: biztonságos kötődés nyújtásával.

Bármikor is tesszük meg ezt nevelésünk alapjává, hamarosan tapasztalni fogjuk a gyümölcseit. A biztonságos kötődés jótéteményei között szerepel a stresszhelyzetekkel szembeni jobb ellenálló képesség, a magasabb önbecsülés vagy épp a jobb tanulmányi eredmények.

A szülői felelősség nagynak tűnik tehát, de a Siegel–Bryson szerzőpáros konkrét élethelyzeteken és gyakorlati tanácsokon keresztül, lépésről lépésre hozza közel a szülőkhöz mindazt a tudást, amellyel a kötődéskutatások nyomán rendelkezünk.

„A Szülői Jelenlét Ereje” című eme kötet azoknak szól – a szülők mellett nagyszülőknek, pedagógusoknak és a gyerekekkel foglalkozó más szakembereknek, de az érdeklődők szélesebb körének is –, akik a lehető legjobbat akarják a gyerekeknek.