A megfagyott idő

Az idő csak megy, megy, nem lehet megragadni. A múló pillanat megfagy, emlék lesz belőle. Vagy az sem. Törli az agyunk. Mint az elolvasott újságcikket, vagy a villamos utasait, amikor leszállunk a járműről.

Ám az időnek vannak csodái. Szibériában teljesen ép mamut tetemet találtak a tudósok. Elkezdték vizsgálni a helyszínen. Váratlanul sűrű, sötét folyadék folyt ki belőle. A vére mínusz 17 fokon sem fagyott meg. Egy adalék, miért nem pusztultak el ezek az állatok a rettenetes hidegben.

- Hogyan élhettek a fagy birodalmában?

További vizsgálatok céljából elszállították a mamutot, hatalmas jégszekrénybe zárták, hogy biztonságos körülmények között vizsgálhassák. Így lehet megismerkedni egy másik korral, ha ezt a kötetet kézbe veszi valaki.

Nincs semmi kockázat, a jégkorszak elmúlt, az olvasó nyugodtan lapozgathatja a könyvet, s láthatja a szocializmus hétköznapjait is...

- Milyen volt az élet, a munka?

A riportok pillanatfelvételei, mint a vaku villanófénye, láthatóvá teszik az akkori emberek küszködését, örömét, bánatát, boldogságát. A szerzővel ellátogathatunk a sokáig titkolt mecseki uránbányába, bepillanthatunk egy pesti fegyverszaküzletbe, az Elbert-gyilkosság rejtelmeibe, a barguzini Petőfi-kutatás titkaiba.

- Megtudhatjuk, hogyan sütik az ökröt a Hortobágyon, hogyan ellenőrzik a szennyvizek rádióaktivitását, miért nem akartak dolgozni a munkanélküliek, miért gyújtotta fel valaki az albérlőjét, miért akarták elhallgattatni a kommunista Kutrucz Gizellát?

S azt is, hogy elloptak egy hidat a Szilas patakról, s a Műszaki Egyetemen pedig hadjárat indult a számítógépek ellen...

Az újságcikkek őrzik a múltunkat, a jégbe fagyott pillanatokat...