Beszél az írás ANTIKVÁR

A ​grafológia gyakorlatában az aláírás gyakran az egész életutat felvillantja, különösen a művészek és nagyon kreatív emberek esetében, amikor nem az olvashatóság, hanem az önkifejezés hangsúlyozódik, s a tudattalan képszerűen, pecsétszerűen formálja meg azt.

József Attila aláírásai korszakonként változtak, ebben az életszakaszban elámulhatunk egy igen különös formán. A párhuzamos vonalak közé szerkesztett aláírás alapján sínekre asszociálhatunk, annál is inkább, mivel tudjuk, hogy egész életét végigkísérte a vasúttal való kapcsolat, verseiben is gyakori motívum a sín, a vonat, a pályaudvar.

Egyik gyermekkori játéka és élménye volt a vonatok alatti bújócska. A makói diákévek alatt ráfeküdt a sínekre, a sorsszerű véletlen mentette meg az életét. A születésétől a haláláig tartó kapcsolata a vasúttal, mintha anyagi-fizikai síkon megjelenítené egész életének megoldandó feladatát:

​​„sínen lenni”, saját – Isten által kijelölt – pályán haladni akkor is, ha mások el akarják téríteni...​​
(Részlet a „Hétszer született költő – József Attila grafológus szemmel” című tanulmányból)

(Tudjuk, Hogy Nem Hagyta Magát...!)