Freskók nyomában — A középkori Magyarország falkép-legendáriuma

A középkori Magyar Királyság legjelentősebb számú képzőművészeti együttesét a falképek alkotják.

Az évszázadok történelmi viharai során azonban az emlék­anyag zöme elpusztult. 1954-ben Radocsay Dénes a „Falképek a középkori Magyarországon” című, máig alapvető művében csupán 438 olyan templomot és világi épületet tartott számon, amelyet XII–XVI. századi freskók díszítettek.

Az elmúlt évtizedek műemléki-régészeti kutatásai nyomán a számuk jelentősen megnövekedett, és – remélhetőleg – még további lappangó képek is előkerülnek. Ezek a falképek a korszak és a keresztény ikonográfia kutatói számára hatalmas és kiapadhatatlan kincsesbányát jelentenek. Tanulmányozásuk során ugyanis feltárul a középkori ember gondolatvilága, látleletet ad a gondolkodásukról, és az örök üdvösség reményébe vetett mély vallásosságról.

Az egyes jelenetek azonban csupán azok számára tudnak „megszólalni”, akik valamelyest jártasak a keresztény teológiában, a Bibliában és a szentek legendáiban.

A „Freskók Nyomában” című eme kiadványunk ebben kíván segítséget nyújtani.

„Legfontosabb célunknak azt tekintettük, hogy a művészi szempontból jelentősebb – gyakran évszámmal, sőt a festő nevével is ellátott – emlékeket (Almakerék, Bántornya, Gerény, Mártonhely, Pónik, Székelyderzs, Velemér), valamint a középkori hívő számára legfontosabb és leggyakrabban előforduló ó- és újszövetségi témákat – például Szűz Mária életét, Jézus szenvedéstörténetét, a legnépszerűbb egyetemes és magyar szentek legendáit – rövid magyarázó szövegek kíséretében bemutassuk...”