Tamási Áron nyomában

Tamási Áron székely író és a Felvidékről elszármazott Féja Géza népi író barátságának, irodalmi együttműködésének bemutatása ez a szellemi értékekben gazdag, dokumentum értékű könyv.

Egyrészt Féja Géza Tamási Áron köteteiről és színműveiről fogalmazott ismertetéseit, bírálatait foglalja össze, másrészt elénk tárja Tamási Áron leveleit, melyeket Féja Gézának címzett.

A ritka kézirat tanúsága szerint Féja Géza erdélyi barátja és alkotótársa munkásságát 1929 júliusától, az Előörsben megjelent első kritika közzétételétől Tamási Áron 1966. május 26-án bekövetkezett haláláig, sőt azon túl is nyomon követte, kritikával illette és ma is értékes ismertetőiben visszhangozta.

Tamási egyre jobban kivirágzó keleti gyökerű írásművészetét mondták már realistának, naturalistának. Én a meseszerűségét, szürrealisztikus fogalmazásmódját tartom jellemzőnek. Úgy, ahogyan azt Illés Endre megfogalmazta:

*
Tamási Áron hősei nem a földön járnak, hanem néhány centivel a humusz felett lebegnek...
(- Medvigy Endre)
*
TAMÁSI ÁRON (Farkaslaka, /Erdély/ 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.

Az első világháború után családjával együtt a Romániához csatolt Erdélyben maradt, majd 1923 júliusában, huszonhat éves korában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből az első kötete összeállt. 1926-ban hazatelepült Kolozsvárra, hogy aztán rövid időn belül szűkebb hazájában, de Magyarországon is az egyik legnépszerűbb író váljék belőle...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.