Tisza Kálmán

Borosjenői és szegedi Tisza Kálmán (Geszt, 1830. december 16. – Budapest, 1902. március 23.), a Tisza családból való magyar nagybirtokos, politikus, a Képviselőház alelnöke, előbb magyar belügyminiszter a Wenckheim-kormányban, majd a Magyar Királyság miniszterelnöke (ideiglenesen felváltva belügyminiszter, pénzügyminiszter és a király személye körüli miniszter is) 1875-től 1890-ig. A Szabadelvű Párt vezető politikusa és a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja. A magyar történelem leghosszabb ideig folyamatosan hivatalban levő kormányfője...

A dualizmus koráról szólva történészek és filmek készítői általában elismerik a XIX. század második felének óriási anyagi és szellemi fejlődését.

Andrássy Gyula neve elhangzik (főként az Andrássy út miatt), de Tisza Kálmánt gyakran meg sem említik. Azt a Tisza Kálmánt, aki 1875 és 1890 között 15 évig Magyarország miniszterelnöke volt, akit a kortársak még a korszak névadójának tekintettek: „Tisza Kálmán kora”.

Pedig a miniszterelnök hozzáállása a fejlődéshez meghatározta, lehetővé tette az élet sok területére kiterjedő, nagyarányú és gyors modernizációt. Méltatlan, hogy az utókor elhallgatja ezt a tényt.

Tisza Kálmánról életrajzot és kormányzattörténetet írni nem könnyű feladat. Egyrészt, mert politikai pályája több mint 40 évet ölel fel, másrészt a hétköznapi lényét, a magánembert megragadni nehéz, mert személyes irathagyatéka nem maradt. Geszten, a családi kastélyban lévő iratanyag ugyanis a II. világháború idején megsemmisült, így Tisza Kálmánnak csupán néhány levele maradt meg politikustársai irathagyatékában.

A könyvek elején az szokott állni, hogy „bővített, átdolgozott kiadás”. Erre a könyvre ez csak annyiban igaz, hogy kerültek bele teljesen új részek. Helytállóbb volna azt írni, ami egyáltalán nem szokás, hogy „szűkített és bővített, átdolgozott kiadás”. Ennek az a legfőbb oka, hogy a Szerző előző Tisza Kálmán könyvének megjelenése óta eltelt másfél évtizedben megváltoztak az olvasói szokások. Az élet nagyon felgyorsult, óriási tömegben zúdul ránk az információ. Az embereknek nincs idejük részletes megismerésre, hanem praktikus információszerzésre van szükségük...

Most Önök egy „olvasóbarát” könyvet tartanak a kezükben. A történelem iránt érdeklődő Olvasó számára is fárasztó a XIX. századi szövegek olvasása, főként az eltérő nyelvezet, szóhasználat, valamint a szokatlan helyesírás miatt. Ezért ebben a munkában már nincsenek hosszú idézetek.

Korunk szelleme szerinti elvárás, hogy a tudásnak praktikus haszna is legyen. A XIX. század második fele – a XX. század eleje alkotta az épített környezetünk jelentős részét, azokat az épületeket, tereket, amelyekben ma is élünk, közlekedünk.

A „Tisza Kálmán” című eme könyv elolvasása után talán Önök is másként fognak ránézni a környezetükre, a történelmi Magyarország által létrehozott értékekre...

(Kárbin Ákos interjúja a szerzővel az ÚJKOR.HUn 2020. május 22-én jelent meg.)