Ahol a folyami rákok énekelnek

TITKOT LEGJOBBAN A KAGYLÓHÉJAK TUDNAK TARTANI.

Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és '60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt... Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő Lápi Lányra terelődik.

Az „Ahol a Folyami Rákok Énekelnek” egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza.

Másnap is várt. Délig felforrósodtak az órák, délután felhólyagosodtak, és még napnyugta után is lüktettek. Később a hold reményt hintett a vízre, de az is elhalt. Újabb napkelte, újabb fehéren izzó dél. Újra naplemente. Minden remény közömbössé vált. Kya szeme közönyösen mozdult, és még fülelt ugyan Tate csónakja után, már nem volt benne feszültség.

A lagúnában egyszerre érződött élet és halál szaga, az ígéret és a bomlás szerves egyvelege. Békák brekegtek. Tompán figyelte, ahogy a szentjánosbogarak cikáznak az éjszakában. Ezeket a rovarokat sosem gyűjtötte befőttesüvegben - az ember sokkal többet megtudhat valamiről, ha nem teszi befőttesüvegbe. Jodietól tudta, hogy a nőstény szentjánosbogár megvillantja a hátsója alatti fényt, hogy jelezze a hímnek, készen áll a párzásra. Minden egyes szentjánosbogár-fajnak saját, villanásokból álló nyelve van.

Kya hirtelen felült és figyelni kezdett: az egyik nőstény megváltoztatta a kódot. Először a szokásos vonalak és pontok sorát villantotta fel, odavonzotta a saját fajtája egyik hímjét, és párosodtak. Ezután másfajta jelet adott ki, és egy másik faj hímje repült oda hozzá. Az üzenete láttán a második hím úgy gondolta, talált egy hajlandó nőstényt a saját fajából, és lebegni kezdett felette, várva, hogy párosodjanak. De a nőstény szentjánosbogár hirtelen lecsapott, bekapta és felfalta a hím mind a hat lábát és két szárnyát...