Népi gyógyítás Magyarországon ANTIKVÁR

A KÖTET ANTIKVÁR (HASZNÁLT) PÉLDÁNY! ALÁHÚZÁSOK ÉS FIRKÁK ELŐFORDULHATNAK BENNE! AZ ESZTÉTIKAI ÁLLAPOTÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK, ENNEK TUDATÁBAN RENDELJE MEG! KÖSZÖNJÜK!

A népi gyógyítás területének meghatározásához többféle nézőpontból közelíthetünk. Az anyag, melyet a kutatók napjainkig összegyűjtöttek, igen gazdag, s rendezéséhez egyfelől a néprajztudomány, másfelől az orvostudomány adhat szempontokat. A gyógyítás, mint a közösség számára alapvetően fontos, társadalmilag értékes tevékenység, a szellemi kultúra része, amely mindig a figyelem homlokterében állt.

A betegség olyan élethelyzet, amely a mindennapok egyensúlyának megbomlását jelenti, mivel a közösség egy tagja kiesik a munkából, s hiányát pótolni kell, az egyensúlyt helyre kell állítani. Ezért fontos a gyógyítás és a gyógyítók társadalomban betöltött helyének és szerepének megismerése a kultúra történetében.

Hagyományosan a néprajznak a népi gyógyítással foglalkozó fejezete a népnek a betegségekről való felfogását és azok gyógymódjait tárgyalja, éppen ezért foglalkoznia kell a népi egészségtan különböző részeivel (mint a test felépítésére vonatkozó tudással, az emberi test normális működésével és betegségbeli állapotával), azonkívül az olyan természetes biológiai folyamatokkal, mint a terhesség, az öregség vagy a lelki sérülések. A népi gyógyítás anyagának feldolgozásában ily módon érvényesíteni lehet az elsődlegesen orvostudományi szempontokat, sorra véve a népi tünettan (a betegségek jelei), a népi kórélettan és kóroktan (mi okozhat és milyen típusú betegséget a hiedelmek szerint), s végül a gyógymódok tudásanyagát.

A népi gyógyítás a néphitnek az a része, amelyben keverednek a hiedelmek és a tudáselemek. A népi tudás igen sok elemét az évszázados gyakorlat megerősítette (pl. a gyógynövények, egyes gyógyító eljárások esetében). A népi gyógyításhoz kapcsolódó tudásanyag önmagában is kettős: egyrészt a betegségekről szóló ismereteket, másrészt a gyógyításokhoz szükséges cselekvésekre vonatkozó utasításokat tartalmazza.

A népi gyógyítás elnevezés kifejezi a régi falusi életforma jellegzetes öngyógyító gyakorlatát, szemben a hivatalos orvoslással és tudományos gyógyászattal. A népi gyógyítás a hagyományos köznapi kultúra részeként működött. Itt a köznapiság fontos kritérium, hiszen régen szinte minden családban volt valaki, többnyire az asszonyok, akik ismerték a népi gyógyító tudásnak legalábbis egy jelentős részét. Természetesen minden közösségben voltak gyógyító specialisták is...

Mindezek figyelembe vételével tekinthetjük át a népi gyógyítás eredményeit, majd a történeti adatokat, végül magukat a gyógyításmódokat...