Istenről és a hozzá vezető utakról ANTIKVÁR

„Gyakran, ha a testből magamra ébredek, és az idegen dolgokat kívül hagyom, magamba pedig elmerülök, csodálatosan nagy szépséget látok.
Ilyenkor különösképp hiszem, hogy felsőbb rendeltetésem van, a legmagasabb rangú életet élem, egy vagyok az istenséggel: benne megpihenek.”

A kötet az újplatonista filozófia legnevesebb képviselőjének, a Kr. u. 3. században élt Plotinosnak tanulmányait tartalmazza. Gondolkodói rendszerének tömör foglalatát adja a természetről, a szemlélődésről és az Egyről szóló írása. Olvashatunk a szerelemről, a léleknek a testbe való alászállásáról. Ellátogathatunk az ideák világába, tanulmányozhatjuk a jó fogalmát. Vitatkozhatunk a gnosztikusok nézeteivel. Főként a kellő filozófiai előképzettségű és ilyen irányú érdeklődésű olvasóknak ajánlott!

PLOTINOS ÉLETE. A Platón és Aristoteles után eltelt századok során Plotinos az első újra eredeti és nagy gondolkodó. Metafizikája, esztétikája és természetfilozófiája a legkiválóbbak közé tartozik, amiket e téren az európai szellem létrehozott. Egyiptomban: Lykopolisban született Kr. u. 204-ben. Itt töltötte ifjúságát, itt kapta az első tanítást. Huszonnyolc éves korában Alexandriába ment, hogy magát a filozófiában tovább művelje. Itt tizenegy évig volt Ammonius Saccasnak, az újplatonizmus állítólagos megalapítójának a tanítványa. Mestere halála után Gordianus császár Perzsia ellen vonuló seregével a keleti bölcselet tanulmányozására indult. Végre negyven éves korában Rómában találjuk, ahol a gallienusi renaissance szellemi központja éppen az ő iskolája lett.

Hallgatósága filozófusokból, költőkből, orvosokból és előkelő közéleti férfiakból állt, de maga Gallienus is látogatta az előadásokat, sőt Plotinosra akarta bízni egy campanai mintaváros kormányzását. Plotinos iskolája a császár halála után politikai okokból széthullott, és a görög jellegű szellemi élet Rómában lassan megszűnt. Plotinos 270-ben halt meg Pozzuoliban.

FILOZÓFIÁJA: triadikus világkép, amely az Egyre vagy Istenségre, majd a Szellem vagy az ideák világára, végül a Lélek, illetve Élet régióira oszlik. De ezek a hiposztázisok vagy régiók nincsenek egymástól elkülönítve, sőt egyik a másikból ered, s azután sem szakad el teljesen az eredetétől. A keletkezések sorában egy legfentről (az Egyből) kiinduló mozgás (lemenetel) figyelhető meg. Viszont a legalsó foktól kezdve (anyagi-érzéki világ) van egy olyan mozgás is, amely a kiindulási pont felé halad (felmenetel). Ez a mozgás a teremtmények Istenbe való visszatérésének vágyából ered, amely vágy a legmagasabb rangú teremtmény (ember) legmagasabbrendű élményében éri el a csúcspontját. Ez az élmény: az emberi léleknek az istenséggel való misztikus egyesülése...

Ajánljuk mellé:

A Krisztus tudatú buddhizmus
A kegyelmi kiválasztásról
Tibeti halálmeditációk