Platón-fordítások

Az első magyar Platón-összest, amelyben eredetileg ezek a fordítások megjelentek, nehéz lenne radikálisabb szempontok szerint bírálni, mint 1943-ban maga Hamvas Béla tette: A fordításról magáról nem kell sokat beszélni; megjelenése percében már elavultnak tekinthető. Platón fordítására tulajdonképpen minden nemzedéknek szüksége lenne; és pedig nem azért, hogy Platónt újabb és újabb nyelven modernizálja, hanem, hogy az újabb és újabb nemzedékeket saját nyelvükön platonizálja...

Hamvas Béla a Magyar Filozófiai Társaság életében 1937-től kezdve nagy aktivitással vett részt: az Athenaeumba, a Társaság folyóiratába tanulmányokat és könyvismertetéseket írt, a vitaüléseken rendszeresen hozzászólásokat vállalt, és előadásokat is tartott (1941-ben például felolvasta A tibeti Halottak könyve című dolgozatát).

A Magyar Filozófiai Társaság kiadásában 1943-ban jelentek meg először magyarul Platón összes művei, két kötetben, bibliapapíron, 2311 sűrűn nyomtatott oldalon. Az akkori körülmények között a könyv nem volt olcsó, mégis nagyon hamar elfogyott. A kiadás számára - Hamvas Béla mellett - Kövendi Dénes, Faragó László, Szabó Miklós, Halasy-Nagy József, Nagy Ferenc, Papp János, Szabó Árpád és Magyaryné Techert Margit fordítottak, a régebbi fordítások közül a kiadás átvette Péterfy Jenő és Gyomlay Gyula klasszikus fordításait is.

Hamvas Béla életművében a műfordítások rendkívül előkelő helyen állnak, ezeket a „Platón-fordítások”-at azonban csak kevesen ismerik. Kötetünk három platóni dialógust (Menón, A kisebb Hippias, A nagyobb Hippias) tartalmaz, amelyeket Hamvas Béla fordította, és amelyek majdnem nyolcvan év után most (2021) jelentek meg először új kiadásban.

Hamvas Béla (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.) magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros, Hamvas József evangélikus lelkész, tanár, író és hírlapszerkesztő fia.

Az 1970-es évekig Hamvas Béla művei csupán kéziratos / gépelt formában, többszörösen másolva, ezért sokszor roncsolódott szöveggel voltak hozzáférhetők. A kilencvenes évek elején kezdődött el a teljes életmű rendezett és autorizált kiadása.

Hamvas Béla munkásságát 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség Díjjal ismerték el.