Öt meg nem tartott előadás

Az 1965-ben keletkezett „Öt meg nem tartott előadás” Hamvas Béla utolsó, alapvető fontosságú írása a művészetről: a művészet mibenlétéről, helyéről és feladatáról, ember és mű megbonthatatlan kölcsönösségéről - a legmagasabb rendű élet megvalósításának útjáról.

Munkája szorosan kapcsolódik az 1958 és 1968 között működő, később Zuglói Kör néven ismertté vált művészi csoportosuláshoz, amely elsősorban a Molnár Sándor festőművész kezdeményezésére szerveződő és a legújabb művészeti törekvések iránt élénken érdeklődő fiatal képzőművészek - Molnár mellett Bak Imre, Deim Pál, Nádler István, később Halmy Miklós, Csiky Tibor és mások - baráti társaságát és összejöveteleit jelentette.

Hamvas Béla - akinek „Magia-szutra” című írásával Molnár Sándor már az '50-es évek végén megismerkedett, néhány évvel később pedig magával Hamvassal is igen szoros szellemi kapcsolatba került - Molnár felkérésére e baráti beszélgetések gyakori résztvevője volt. 1964 folyamán Hamvas a Kör-ben Saint-Exupéry, Gandhi és Albert Schweitzer példáin a hiteles életmű kérdéseiről tartott előadást, ennek eredményeit szőve tovább vetette papírra egy évvel később az „Öt meg nem tartott előadás” szövegét:

„...Néhány fiatalember sereglett körém, főképpen festők. Gondolataim érdeklődéssel találkoztak és elhatároztam, hogy leírom őket. Öt, előadás formájában készült művet írtam két hónap alatt” - fogalmaz egy levelében 1965-ben.

A Kör számára Hamvas jelenléte a szellemi tájékozódásnak egészen új távlatát kínálta. Visszatekintve Halmy Miklós így emlékezett meg erről: ...abban az időben elég sivár és primitív szellemi élet uralkodott nálunk és ez a zártság, lefojtottság számunkra az ő révén nyílt meg, tágult ki, nem is akármilyen dimenziókban.

Kötetünkben Hamvas Béla írását képmelléklet egészíti ki, amelynek anyagát Horváth Domonkos művészettörténész állította össze.

Hamvas Béla (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.) magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros, Hamvas József evangélikus lelkész, tanár, író és hírlapszerkesztő fia.

Az 1970-es évekig Hamvas Béla művei csupán kéziratos / gépelt formában, többszörösen másolva, ezért sokszor roncsolódott szöveggel voltak hozzáférhetők. A kilencvenes évek elején kezdődött el a teljes életmű rendezett és autorizált kiadása.

Hamvas Béla munkásságát 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség Díjjal ismerték el.