Az alkimista — Első, díszkiadás

Paulo Coelho 1988-ban megjelent regénye, „Az alkimista” minden idők legnagyobb könyvsikere az író hazájában, Brazíliában, ahol eddig közel kétszáz kiadásban látott napvilágot.

A spanyol pásztorfiú története – jelképes zarándokútja – arra ösztönöz bennünket világnézetünktől függetlenül, hogy merjünk hinni álmainknak, vegyük kezünkbe sorsunk irányítását, találjuk meg elrejtett kincsünket, ami csak a miénk, s közelebb van hozzánk, mint gondolnánk.

Ez a legendás mű úgy lett világsiker néhány év alatt negyven nyelven, sok-sok millió példányban, hogy irodalmi értékét is mindenütt elismerték.

Coelho napjaink legnépszerűbb írói közé tartozik, amit jórészt a mondanivalójával és a gördülékeny stílusával ért el. A vallásban és miszticizmusban nem ragaszkodik egy irányzathoz, hanem korunk emberének elvárásai alapján a vallási pluralizmust, vallási szinkretizmust követi: felhasznál elemeket a kereszténységből, az iszlámból, a buddhizmusból, a taoizmusból, de gyakran merít a természetvallásokból is.

„Könyvei döntő hatással voltak emberek millióinak életére.”
(New York Times)

Fő művének világszerte „Az alkimista” című regényét tartják, amellyel egy csapásra nemzetközi hírnevet szerzett. Bekerült a Guinnes-világrekorderek közé, mint a legtöbb nyelvre lefordított mű szerzője.

Santiagónak, az andalúz pásztorfiúnak a meseelemekkel átszőtt kalandtörténetét a kritikusok Saint-Exupéry Kis hercegéhez hasonlítják.

Miután kétszer látja Santiago azt az álmot, hogy valahol a piramisok lábánál elásott kincs várja, elindul, hogy azt megkeresse. Végigzarándokol Afrika északi, sivatagos részén, szokatlan élményekkel töltekezik, számos különös figurával találkozik, útját a legkülönösebb alakok keresztezik: az alkimista, a cigány jósnő, az üvegárus, a tolvaj, Sálem királya – és megismerkedik Fátimával, a sivatagi oázis leányával is.

Az alkimistától megtanulja, hogy mindig hallgasson a szívére, vegye észre a sorsára utaló jeleket, és igyekezzék beteljesíteni az álmait.

Ennek a könyvnek a filozofikus meséje lelki balzsamként hatott azokra a tízmilliókra, akik már elolvasták ezt az alapművét.

Részlet a kötetből:
A szív mindig segít az embernek? - kérdezte Santiago az alkimistától.

• Csak amikor az ember Személyes Történetét éli át. De sokat segít a gyerekeknek, a részegeknek és az öregeknek.
• Ez akkor azt jelenti, hogy nincs semmi veszély?
• Csak annyit jelent, hogy minden szív megteszi, amit tud - felelte az alkimista.

Egyik délután valamelyik törzs táborán haladtak keresztül. A pompás fehér burnuszos arabok körös-körül mind föl voltak fegyverkezve. Szívták a nargilét, és a harcokról beszéltek. Nemigen érdekelte őket a két vándor.

- Nem fenyeget semmilyen veszély - mondta Santiago, mihelyt egy kissé eltávolodtak a tábortól.

Az alkimista mérges lett.

- Higgy a szívednek - mondta -, de ne felejtsd el, hogy a sivatagban vagy. Amikor a férfiak háborúznak, a Világlélek is megérzi a csatakiáltást. Senki nem menekülhet semmi olyasminek a következményei elől, ami ezen a földön történik.

„Minden egy” - gondolta magában Santiago.

És mintha a sivatag igazolni akarta volna az öreg alkimista szavait, egyszer csak két lovas jelent meg mögöttük...

„Az Alkimista” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik szeretnék minden idők legolvasottabb regényéből megismerni a kis andalúz pásztorfiú szimbolikus történetét, többek között az arról is szóló mesés elbeszélést, hogy az ember szerelem és boldogság utáni vágyakozása beteljesíthető, és hogy az ember mindig hallgasson a szívére, vegye észre a sorsára utaló jeleket, és igyekezzék beteljesíteni az álmait.

Ajánlott még:

Az ördög és Prym kisasszony.
Az accrai kézirat.
A zarándoklat.
Veronika meg akar halni.
A Zahír CD MP3 Hangoskönyv.
Mint az áradó folyó.
Alef.
Brida.
Az alkimista.
A győztes egyedül van.
A portobellói boszorkány.
A Piedra folyó partján ültem és sírtam.
Tizenegy perc.
A Zahír.