Ragadozók — A Bäke nehézpéncélos-ezred története 1944. január-február

A Panzerkampfwagen VI, más néven Tiger (magyarul Tigris) harckocsi minden tekintetben a második világháborús német haditechnika-fejlesztési erőfeszítések mintapéldája. A típust először 1942 augusztusában vetették be Leningrádhoz közel, a Ladoga-tó térségében.

Később szinte az összes hadszíntéren megjelent: a keleti fronton, Észak-Afrikában, Olaszországban, Normandiában, harcolt az Ardennekben és Magyarországon is a Harmadik Birodalom 1945-ös kapitulációjáig. Védettségének és tűzerejének köszönhetően neve egybeforrt a legyőzhetetlenséggel. A szövetségesek főképp nagy teljesítményű, 8,8 cm-es lövege és vastag páncélzata miatt tartottak tőle...

A ​második világháború keleti frontján 1943 végére – már túl Sztálingrádon, a doni hadműveleteken, Kurszkon és Harkov másodszori visszafoglalásán – a szovjet hadseregnek az addig elvesztett területek felét sikerült újra az ellenőrzése alá vonnia, és a déli frontvonal Ukrajna közepén, nagyjából a Dnyeper folyó vonalánál húzódott.

Az újabb nagy szovjet támadás délen 1943 decemberének végén indult meg. E hadműveletek során vetettek be a németek egy különleges nehézpáncélos-alakulatot, amely egyedülálló módon csak Tigerekből és Pantherekből állt.

Erre 1944 januárjában került sor, amikor is a német 11. páncélosezred törzsének alárendeltségében két páncélososztályt átmeneti jelleggel ezredkötelékben alkalmaztak Vinnyica térségében.

Dr. Franz Bäke tartalékos alezredes irányítása alatt e nehézpáncélos-ezred két hadműveletben is megütközött a szovjet erőkkel (főleg harckocsi- és gépesített csapatokkal). Ezek az összecsapások a leghevesebbek közé tartoztak a keleti front történetében. A „Bäke” nehézpáncélos-ezred alig több mint egy hónapig létezett, és csupán két hadműveletben vett részt 1944 januárjában és februárjában, de 24 ütközetnap alatt több mint 500 szovjet harckocsi és önjáró löveg kilövését jelentette. Ezzel egy csapásra legendává vált.

Eddig nem született olyan munka, amely kizárólag erre az alakulatra összpontosítana, és egybegyűjtené az összes elérhető információt e harckocsikötelék a legkevésbé sem mindennapi harctevékenységéről. A könyv megírásával a szerzőnek tulajdonképpen egyetlen célja volt: a szovjet, illetve német csapatok levéltári dokumentumai, valamint a releváns feldolgozások alapján megállapítani, hogy bizonyítható-e egyáltalán az a kiemelkedő harci teljesítmény, amit a „Bäke” nehézpáncélos-ezrednek tulajdonítanak, és amivel a kötelék kitörölhetetlenül beírta magát a második világháborús páncélos-hadviselés krónikájába.

Ebből a részletessége miatt egyedülálló feldolgozásból izgalmas bepillantást kaphatunk a keleti fronton 1944-ben zajlott harcok mélyebb harcászati rejtelmeibe.