Nagyenyedi ördögszekér

1849. január Nagyenyed apokalipszise.

Napokig rémálmaik lesznek azoknak az olvasóknak, akik rászánnak egy délutánt DOMONKOS LÁSZLÓ történelmi esszéjére.

Ez a délután sötét lesz és zaklatott, mind zaklatottabb, mégis a könyvet egyetlen szuszra lehet csak végigolvasni.

Dél - Erdélyben nem igen akad olyan település, ahol ne volna kit gyászolnunk. 1848 - 49-ben szisztematikus népirtás vette kezdetét ezen a tájékon, amint a szerbek ostromolta Délvidéken is.

A balkáni népirtók a halálnemek leggyötrelmesebb és legmegalázóbb formáit választották.

Amit a tatárjárás, a törökdúlás, a parasztlázadások nem tudtak bevégezni, azt a román szabadcsapatok – viszolygó, de állhatatos osztrák támogatással – megtették: egyszer s mindenkorra magyartalanították Erdély déli tájait.

Nagyenyed esszéje ezért történelmi tényfeltárás a javából.

Domonkos könyve annak a lassan egybekapcsolódó láncolatnak a része, amely nem engedi, hogy feledésbe merüljön az áldozatok neve és szenvedésének története.

A „NAGYENYEDI ÖRDÖGSZEKÉR” című ezen kiadványt a népirtásokra emlékező, azokról információkat vagy további részleteket megismerni kívánó olvasóink figyelmébe ajánljuk.