Az igazi - Judit és az utóhang

Márai új hőse, Áldozó Judit különös érzékenységgel vezeti az olvasót a szegénység és a női sors rejtett mélységeibe, ott, ahol a klasszikus irodalom sokáig hallgatott. A mű párbeszédbe lép Flaubert, Gorkij, Céline és Kosztolányi hagyományaival, mégis merőben új hangon szól a kiszolgáltatottságról és a társadalmi láthatatlanságról. Judit története túlmutat a cselédek világán: az emberi kapcsolatok törékeny szerkezetét vizsgálja, azt a titkot, ami férfit és nőt összeköt – majd szétválaszt. Szávai János értelmezése rávilágít, milyen modern és megrendítő erővel jelenik meg Márai prózájában a szegénység kérdése. Ez a könyv nemcsak társadalmi látlelet, hanem mélyen emberi vallomás arról, hogyan próbálunk boldogulni a sors kegyetlen bizonytalanságában.

A magas irodalom viszonylag későn szánta rá magát, hogy belefoglalja világába a szegénység ábrázolását. Talán Gustave Flaubert volt az első, aki méltó módon foglalkozott vele az Egy jámbor lélekben, őt igyekezett utánozni Gorkij a Gyermekkoromban, aztán a huszadik században Louis-Ferdinand Céline volt az, aki műve centrumába helyezte a szegénység kérdését. Márai egyik mintája és ihletője, Kosztolányi Dezső a maga kíméletlen cselédtörténetével, az Édes Annával.
Márai hőse, Áldozó Judit azonban egészen más utat követ, mint Édes Anna.
Szávai János

Nincs olyan bölcs, aki meg tudná mondani, miért áll össze férfi meg nő, aztán miért mennek szét. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.