Jézusfaragó ember

Nyirő József a novellás kötet szerzője (Székelyzsombor, 1889. július 28. – Madrid, 1953. október 16.), erdélyi magyar író, kiugrott katolikus pap, politikus, újságíró. 1944–45-ben a nyilaspuccs után a nyilas csonkaparlament (Törvényhozók Nemzeti Szövetsége) tagja volt, ő volt Sopronban az „Eleven Újság”-nak a főszerkesztője, majd a Nagynémet Birodalomba is követte a kormányt.

A műveiben elsősorban erdélyi témákkal foglalkozott. Kiadásukat a román és magyar kommunista rendszerek betiltották. Nyirő Józsefet, akárcsak Wass Albertet, a román kultúrpolitika több évtizede háborús bűnösnek, antiszemitának nevezi...

1924-ben a kolozsvári Minerva Kiadó gondozásában látott napvilágot Nyirő József eme első műve, elbeszéléskötete, a „Jézusfaragó ember”.

Féja Géza évekkel később, 1929-ben az „Előörs”-ben így fogalmazott: „Egyre jobban érzem: az Ady utáni idők egyik legjelentékenyebb könyve a Jézusfaragó ember... Ez a könyv az Új-Erdély első üzenete. Indító és utat író munka.”

Nyirő az ő népéről vall; a Szkítiára még emlékező, hun hagyományt őrző, küzdelmes történelmünk során a magyar szabadságért és a szülőföld védelmében vérét gyakorta hullató székely nép büszke fiairól fogalmazza meg a balladás tömörségű elbeszéléseit. Ritka tájszavakat használ, a tájnyelv szemléletes fordulatait alkalmazza, ízes székely-magyar nyelven alkot.

A címadó elbeszélésben a háború poklait megjárt székely szobrász a kereszthalál gyötrelmeit szenvedő, reményvesztett Krisztust faragja. A meg nem értett művész tragédiáját az okozza, hogy a gyöngédségre, szeretetre, megbocsátásra vágyó emberek visszariadnak a kínhalál naturalista, expresszionista ábrázolásától.

Ez a mű abban a tekintetben is mérföldkő, hogy nyitánya egy olyan sorozatnak, amely rövid időn belül a két világháború közötti magyar irodalom egyik kedvenc témájává avatta a Trianonnal idegen impérium alatt rekedt Székelyföldet és a székelységet.

Amikor Nyirő József 1924-ben, az ismeretlenségből előlépve, letette a „Jézusfaragó ember” című novelláskötetét a magyar olvasóközönség asztalára, nem sejthette, hogy olyan kötetet tett le erre a sokat látott „asztalra”, amelyet majdan többen a nyirői életmű csúcsának tartanak... Szokatlan dolog ez, mintha az operaénekes már az első fellépésén kiénekelné a magas C-t. Szokatlan és kényes, mert igaz ugyan, hogy lenyűgözi a közönséget, de egyúttal magasra is teszi a mércét...

Hogy az éppen csak megszületett erdélyi magyar irodalom részéről erőteljes felütés volt ez a könyv, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy olyan neves kritikusok méltatták lelkesen és elismerően, mint Németh László vagy Jancsó Béla.

„A székelyek emelt elmével járnak. Nem barom mellett baktató parasztok ők, hanem Isten jobbjának árnyékai, kiknek értelme röptében táplálkozik, mint a fecske” - olvashatjuk mindjárt az első oldalon. És valóban, Nyirő székelyei ezekben a novellákban nem hétköznapi emberek, hanem mitikus hősök, mitikus időben és térben. De a görögök óta tudjuk, hogy a mítoszok hőseinek élete távolról sem fenékig tejfel...

Viszont lebilincselő olvasmány. A javából...!!

A Lazi Kiadó gondozásában megjelent „Jézusfaragó Ember” című eme kiadványt mint Erdély üzenetét, indító és utatíró könyvet forgató, a Jézusfaragó ember előző és a szoborban kifejezésre juttatott kereszthalál kínjait is átélő, empatikusan viszonyuló olvasóinknak ajánljuk.

További ajánlott Nyirő kötetek:

Halhatatlan élet.
Mi az igazság Erdély esetében?
Arénába űzve.
Uz Bence.
Íme, az emberek!
Havasok könyve.
Székelyek.
A zöld csillag.
Az elszántak.
Isten igájában.
Kopjafák.
Madéfalvi veszedelem.
Néma küzdelem.
Hull immár a fenyőtoboz.
A sibói bölény.
A zöld csillag.