Az aszúkirály

SZEPSY ISTVÁN tokaji borásszal beszélget Benkei Ildikó.
*
Pár héttel ezelőtt Tokajban voltunk. Előtte már ittam tokaji aszút, volt sejtésem arról, hogy mi fogad ezen a tájon. Régebben is jártam már errefelé, bár akkor még csak átutazóban.

De ezen a pár fagyos, napsütéses téli napon megérintett a csoda. Elvarázsolt a táj, ámulatba ejtettek az emberek, akikkel találkoztunk. Egy beszélgetés alkalmával felmerült egy név, ahová nem tudtunk elmenni. Már kóstoltam régebben egy-két borát, amelyek illatára és ízére nem is nagyon lehet szavakat találni.

Mikor a nedűit ízleltem, még távolinak tűnt, hogy valaha megismerem. Ma már közelebb érzem magamhoz, pedig személyesen még nem találkoztunk. Királynak tartják. Az aszúk királyának. Ő Szepsy István.

• Hogy sikerült eme nemes férfit megismernem?

Biztosan sokan nem gondolnák, de egy interjúkötet segített megértenem egy picit ennek az embernek az életéből, amely közelebb vitt az ő világához. A Kairosz Kiadó gondozásában 2007-ben jelent meg ez a kötet, a Magyarnak lenni sorozat XXI. darabjaként. A riporter Benkei Ildikó volt, akivel az interjúalany, Szepsy István végigjárta a Mád környéki dűlőket, a beszélgetés során a tulajdonos borait kortyolgatták.

És mindezt olyan érzékletesen adják vissza a sorok, hogy az olvasó bizony alig várja, hogy kinyithasson egy (jobb esetben Szepsy) tokaji aszút és szép lassan iszogatva haladjon a könyvben, átérezve a gondolatokat, a „főhős” életének apró történeteit, az utat, mely naggyá tette, de nem engedte elveszíteni alázatát, Istenbe, hazába és a munkába vetett hitét.

A könyv egy sétával indít. A híres pincét mutatja be érzékletes szavakkal a riporter, már szinte kirajzolódik előttünk a történet: ha beleszagolunk a levegőbe, érezzük az illatokat, ha körbenézünk, látjuk a hordókat, ahogyan szépen sorakoznak, rajtuk itt-ott krétával egy-egy dűlőfelirat és évszám, sötét honol mindenfelé, de nem a félelmetes fajtából, hanem a behízelgően kedvesből, ahol jó picit megnyugodni, a falon vastagon penész, dohos szag… Majd csurog a pohárba az édes bor. Ez a rész az érzékek játékáról szól.

Szép lassan eljutunk a következő állomásig, Szepsy István otthonába. Itt aztán jöhet a történelem óra, izgalmasabbnál izgalmasabb események fogataga sodor bennünket tovább a betűk és egy különleges ember világában. Megismerhetjük a Szepsy család történetét, betekinthetünk a múltba, amelyben a főszereplő már hét évesen egy metszőollóval a kezében a szőlőben tevékenykedett, vagy ahogy kis barátaival katonásat játszottak, a sertésperzselőt használva géppuskának.

A szülei vallásosak voltak és bár abban az időben lehetetlennek tűnt, a Szepsy apukát szövetkezeti elnökké választották. Nem akarta, bujkált, aztán mégis elvállalta. A fiúnak, Szepsy Istvánnak édesapja értékrendje, ember, munka és szőlő iránti szeretete követendő példa lett. A szőlő, a bor, amelyet már mi is megízlelhetünk, ezt a „szerelmet” sugározza nekünk.

Egy alkalommal az apa elbeszélgetett a fiával. Ez a történet tökéletesen szemlélteti a borban rejlő csodát:

„... szénát gyűjtöttünk, amikor kérdezte apám, hogy látom-e a szőlőnket ott, a Tokaji-hegyen. Keleti fekvésben, a Nyulas dűlőben, ami mai is megvan, újratelepítettem nyolcvankilenc-kilencvenben. Igen – feleltem -, látom. Na és mit látsz? Sötétebb, egységesebb, jó ránézni, mert úgy kiválik a többi közül, olyan nagyon gondozott - mondtam. Mit látsz még? – faggatott tovább. Azt nem látod, hogy ragyog? Az egész mintha bíborködbe burkolózna? Ezért láttad meg, mert vonzotta a szemedet az a ragyogás. És tudod-e, miért ragyog? Mert a szeretetet adja vissza, amit kapott”.

Az út a meleg otthonból, Mádról Nyugat felé tart, az Úrágyától a Szenttamásig megismerhetjük azokat a dűlőket, ahol az elmúlt években hatalmas változások történtek, Szepsy István vezette itt be a leíveléses hosszú metszést, de szerinte még mindig kevés idő telt el az igazán jó minőségű termés eléréséhez, ahhoz, hogy a „tőkék megnyugodjanak, hogy sejtjeikben is elhiggyék, már nem a mennyiség a fontos”.

Egy rövid pince-kóstoló után az út ismét a szabadba vezet. Hajnalban. A beavató és beavatott várja a Nyulas-dűlőben, a Bodrog felett a Nap első sugarainak megjelenését. Kicsit úgy tűnhet az olvasónak, hogy az utazás végtelen.

Szepsy István sok helyen járt már a világban, de ez az otthona: „Az ember a tudata által képes a lélek síkja felé emelkedni, s ez a lényeg. Hogy ki hol tudja ezt megtenni? Én máshol nem tudnám, csak itthon. Itt, ahol a nyáron a Zempléni-hegyek tövénél kél a nap az Alföld felett…”
(Vizi Csenge)
*
ÍZELÍTŐ A BESZÉLGETÉS TÉMÁIBÓL:

- Vasárnap az Úr napja, de azért a fiatalok egy része vasárnap is munkálkodik;
- Az aszú termés, az aszúsodás;
- Hogyan készül az aszú?
- Hány országba jutnak el a borai?
- A magyar gazdák és az eladósodás, kiveszik a vállalkozói kedv;
- Mád központjában lévő otthona egy kétszáz éves kúria;
- Minden ami a nap alatt van, minden a Nap teremtménye;
- Igen régi mondáink fűződnek ehhez a vidékhez, a Tokaj hegyet akkor Tarcal, Turcul hegyének hívták;
- A gyökér még húsz méterre is le tud hatolni a mélybe;
- Ötszáz éves múltra tekint vissza a családban a borászat;
- Úrágyától Szenttamásig;
- Meddig érdemes a tőkét meghagyni?
- Hitének és magyarságának a kapcsolata;
- Miben rejlik borainak a titka?
- Jót tesz-e a hegynek meg a magyar borászatnak, ha igen sok külföldi tűnik fel Tokajban és vásárol földet, illetve nem vásárolja meg, de mégiscsak az övé?

*
„Az Aszúkirály” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik szeretnék részletesebben is megismerni, hogy SZEPSY ISTVÁN tokaji borásszal miről beszélgetett BENKEI ILDIKÓ. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.