És mégis élünk!

Második kiadás

Vitéz SOMOGYVÁRY GYULA, írói nevén Gyula diák (Füles, /ma község Ausztriában, Burgenland tartományban/ 1895. április 21. – a kistarcsai internálásból szállítás közben Budapest mellett halt meg, 1953. február 12-én.) író, újságíró, országgyűlési képviselő. Fiatalon megmutatkozott az irodalomhoz való vonzódása, 13 évesen jelent meg az első írása nyomtatásban egy vidéki lapban. Az I. világháború alatt 3 évet szolgált az orosz, a román és olasz fronton...

Erről a kötetéről bízvást elmondhatjuk, hogy írója legemlékezetesebb munkája. Nyugat-Magyarország hőseinek — „A hitvallóknak hálával, a vértanúknak kegyelettel” — ajánlotta 1936 áprilisában ezt a művét, aki később maga is mártírhalált halt azért, hogy vele mondhassuk ma is: „És mégis élünk!”

Regénye szinte teljes egészében a történelmi tényeken alapul. Sorsfordító idők emlékét idézi fel benne. A reménytelenség esztendeiben, 1920-21-ben járunk. A magyar társadalom az összeomlás és az ország elvesztésének kábulatában él. A győztesek Ausztriának ítélték Nyugat-Magyarországot Sopronnal és környékével együtt. Az író nem az árulókat, nem a bűnbakokat keresi, a nemzet élni akarását, az összefogás megtartó erejét hirdeti.

A Selmecbányáról menekült főiskolásoknak szívügyükké vált Sopron sorsa. Thurner Mihály polgármester fogadta be a hontalanokat a város falai közé, s ők elhatározták, hogy második otthonukat ha kell, fegyverrel is megvédik.

Vállvetve harcol a Lajta mentén kecskeméti gazdalegény, magyaróvári gazdász, pesti műegyetemista, veterán frontkatona és volt különítményes egyaránt...

Hősies küzdelmük a híres, kikényszerített népszavazásig vezetett, ahol Sopron a leghűségesebb magyar városnak bizonyult. Az És mégis élünk lélekemelő története az igaz hazafiság regénye.

Az „És mégis élünk” című eme kiadványt a szinte teljesen történelmi tényeken alapuló, egy testvérpár romantikus szerelmi történetében hazánk egyik legtragikusabb - és egyben legfelemelőbb - korszakát, az 1920-21-es éveket felidéző olvasóinknak ajánljuk, akik ebből a kötetből nyomon kívánják követni, amikor Trianon döntéshozó urai Nyugat-Magyarországot is el akarták csatolni - a háborúban ugyancsak vesztes - Ausztriához, de akadt egy maroknyi népesség, amely fellázadt az igazságtalan döntés ellen, és egyetemisták, gazdalegények, veterán frontkatonák, volt különítményesek, magyarok, németek, horvátok harcoltak együtt az országrész megmaradásáért...

Somogyváry Gyulától ajánlott még:

Virágzik a mandula...
Ne sárgulj, fűzfa!
Bálint úr rózsái.
És Mihály harcolt.
A fejedelem stafétája.
A dal, amelyet nem daloltak végig.
Vasfejű a vásárban.
A Rajna ködbe vész.
A Tűzoszlop.
Katonacsillag megfordul.
A hadtest hű marad.
Gyula diák.
A pirossapkás kislány.
A város meg a sárkány.
Vihar a levelet...
Ahol én voltam, ott nem voltak hősök

Ajánlott még:

Francia Kiss Mihály élete és halála.
A Rongyos Gárda Küzdelmei - Az erő útján.
A Rongyos Gárda harcai 1919-1939.
A nyugat-magyarországi felkelés.