A fekete bojtár vallomásai

SINKA ISTVÁN (Nagyszalonta, /ma Románia/ 1897. szeptember 24. – Budapest, 1969. június 17.) Kossuth-díjas (1990) költő, író. Apja juhász volt. Kora gyerekkorától dolgozott, évtizedeket töltött bojtár-, pásztor- és napszámossorban. 1934-ben került az irodalmi életbe, a népi írók közé. 1936-ban Budapestre költözött, egy ideig munkanélküli volt. A háború idején jobboldali nézetek hatottak rá. 1957 óta újra megjelennek a művei.

A parasztság legelesettebb rétegéből, a bihari puszták világából került az irodalomba. A pásztorélet nemcsak nyomorult és kiszolgáltatott sorsot jelentett, hanem lélekölő magányt s a felemelkedés, a művelődés lehetetlenségét is. Csak fárasztó erőfeszítés árán juthatott könyvhöz: egyetlen bárányát cserélte el egy Petőfi kötetért, később az orosz klasszikusok, a Nyugat költői, Knut Hamsun, sőt a vásári ponyva ismertette meg az olvasás örömével.

Ezeket a vallomásokat 1944 elején fejezte be. Utána még 25 évig élt, majdnem végig politikai és irodalmi tilalom alatt. Az utolsó éveiben kezdték kiadni újból a verseit és az elbeszéléseit.

„Este, mikor megérkeztünk, vacsorát kaptam, aztán kivezetett gazdám a birkaszínbe. Ott volt a két lónak is hely rekesztve. A botfülű ember most már úgy beszélt hozzám, mint aki tudja, hogy birtokba vett. Megmondta, hány darab birkája van, hogy mit kell a lónak enni adni, hogy hajnalban mikor keljek”...

„A fekete bojtár vallomásai” című eme kiadványt a vallomásokat elolvasni akaró, azokat továbbgondolva a saját álláspontjukat kialakítani és így az irodalmi eltiltást a saját szemszögükből is megítélni kívánó olvasóink figyelmébe ajánljuk.