Vallás és hagyomány

MEZEI BALÁZS (Budapest, 1960. február 15.) magyar vallásfilozófus, irodalmár, habilitált egyetemi tanár, az ELTE BTK oktatója, a PPKE BTK Filozófiai Intézetének igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora. Szakterületei a fenomenológia, a vallásfilozófia és a filozófiatörténet filozófiája.

Ez a könyve a „VALLÁS ÉS HAGYOMÁNY” kapcsolatáról szól. A vallási alakzatok történeti formái mindenkor hagyományosak:

• alapításra hivatkoznak,
• szentnek tekintett iratok gyűjteményét használják,
• kultikus és gyakorlati tradíciót őriznek,
• tanaikat mindezek alapján és egységében határozzák meg.

Másfelől a hagyomány fogalma ugyancsak vallási jellegű. Végiggondolva a mai emberiség életét meghatározó hagyományok körét, azt látjuk, hogy a legmélyebben ható, a legrégibb és legszilárdabb tradícióelemek a jellegüket tekintve vallásiak.

Ez a kötet a vallás és a hagyomány filozófiailag is megközelített és értelmezett kapcsolatáról szól, tehát benne általában nem a vallásról, hanem a vallás filozófiai felfogásáról esik szó, és nem általában a hagyományról, hanem a gondolkodás hagyományának néhány fontos eleméről polemizál.

A könyv konklúziója szerint a valódi filozófiai gondolkodás mindenkor vallásfilozófiai, vagyis a vallásra irányul, és végső soron a vallásból fakad.

A „Vallás és Hagyomány” című ezen kiadványt a vallás és a hagyomány filozófiailag értett kapcsolatáról, benne a vallás filozófiai felfogásáról, a gondolkodás hagyományának néhány fontos eleméről informálódni akaró olvasóinknak ajánljuk, akik mélyebb kontextusban is igénylik a könyv konklúziója szerinti értelmezést, miszerint „a valódi filozófiai gondolkodás mindenkor vallásfilozófiai, vagyis a vallásra irányul, és végső soron a vallásból fakad”.