Felkelés ANTIKVÁR — Egy nemzet küzdelme: Magyarország 1956

A KÖTET ANTIKVÁR (HASZNÁLT) PÉLDÁNY! ALÁHÚZÁSOK ÉS FIRKÁK ELŐFORDULHATNAK BENNE! AZ ESZTÉTIKAI ÁLLAPOTÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK, ENNEK TUDATÁBAN RENDELJE MEG! KÖSZÖNJÜK!

„Az ​1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról rengeteg könyv jelent meg magyar nyelven, és különböző világnyelveken egyaránt. David Irving-nek 1981-ben „Uprising (Felkelés)” című könyve, amely magyar nyelven is napvilágot látott, mégis egyedülálló az egész ’56-os történelmi irodalomban. Mindenekelőtt két vonása teszi rendkívülivé ezt a művet.

A legtöbb szerző a forradalom okait boncolgatván csak a közvetlen előzményekre megy vissza, általában az SZKP XX. Kongresszusát, vagy legjobb esetben az 1953-as berlini felkelést tekintik a forradalmat előidéző eseménysorozat kezdetének. Nem így Irving. Könyvében világosan kifejti, hogy a felkelést kiváltó eseménysorozat nem a XX. Kongresszussal és nem is 1953-ban kezdődött, hanem ha igazán, mélyrehatóan meg akarjuk érteni, hogy a magyar nép 1956 októberében−novemberében miért fogott fegyvert, és ez a minden központi vezetés nélküli felkelés hogyan válhatott a világtörténelem egyik legnagyobb méretű és jelentőségű forradalmává, vissza kell mennünk 1944−45-re, a második világháború utolsó szakaszára, amikor a szovjet csapatok Magyarországot elfoglalták.

Akkor kezdődött el az a fájdalmas eseménysorozat, az a rengeteg sérelem, ami végül felkelésben robbant ki. Ezek a sérelmek egymásra halmozódtak. A többszázezer megerőszakolt magyar nőn és a nők védelméért meggyilkolt mártír Apor püspökön kívül a rablások, fosztogatások sorozata is terhelte a vandál módon viselkedő szovjet katonaság számláját.

A harcok befejezése után pedig a terror évei következtek. A kommunistákon kívül a többi párt feloszlatása után az ÁVH terroruralma hallgatást kényszerített az országra.

A kommunisták elhallgattattak minden ellenvéleményt. Mindszenty 1948-as bebörtönzésével utolsó nagy ellenfelüktől is megszabadultak. Ettől kezdve a lakosság minden rétegét rengeteg sérelem érte. A munkásságot, a hatalom állítólagos birtokosát a kegyetlen normarendszer, a parasztságot az erőszakos kollektivizálás és beszolgáltatási rendszer sújtotta a hírhedt padláslesöpréssel párosulva. A nagypolgárság soraiból sokakat kitelepítettek szánalmas primitív körülmények közé a Hortobágyra. A gazdasági, társadalmi terror így világnézeti, ideológiai terrorral párosult, ami elsősorban vallásüldözésben nyilvánult meg. Az ifjúsággal foglalkozó papokat letartóztatták, a kötelező hitoktatást megszüntették, és azokat a szülőket megfenyegették, akik hittanra akarták járatni a gyermeküket. Az iskolai oktatás ateista szellemben folyt. A fenti, vázlatosan felsorolt tényezők voltak valójában a forradalom kirobbantói…”