A csillagok szeme

A fiatalon elhunyt kiváló magyar író Karczag György (1941-1978) életműkiadásának negyedik darabja, az eddig kéziratban maradt fantasztikus írásokat tartalmazza: A csillagok szeme című regényt, illetve novellákat.

Karczag György a hetvenes évektől érdeklődött a tudományos fantasztikum iránt.

A fiatal író nem a mai, de még a hetvenes években sem a szokásos SF-író-olvasó közegben vált íróvá, így a tematikában teljesen egyedi problematika, cselekménybonyolítás és stílus jelenik meg a regényben. Az alapprobléma – a jövő túlcivilizált, túltechnicizált jellegén túlmenően – az egyes ember konfliktusa a rajta kívül álló erőkkel: társadalmi irányítással, (idegen) manipulációval, küzdelemmel az érzelemgazdag emberi kapcsolatokért, a szuverenitásért.

A világ, amit megrajzol, a hetvenes években szokatlan és újszerű volt: egy ökokatasztrófa utáni Föld, mesterségesen kitenyésztett ember (Piller-fiúk), genetikai torzulás, a természetes világ összeomlása, amelyre a társadalom mesterséges világ kiépítésével, mesterséges, telepeken történő gyermekneveléssel felel...

Az egyén életsorsa a közös jó szolgálata, míg a társadalom spártai demokráciával csupán a primer létszükségleteket biztosítja a tagjainak. A műben ábrázolt antiutópisztikus világ meglehetősen magán viseli a hetvenes évek életérzését.

A cselekmény – egy apa küzdelme a fiáért – örök emberi problémát tárgyal, ezt azonban egyesíti a küzdelemmel a természetes élet lehetőségéért. A regény viszonylagos rövidsége ellenére elég eseménydús (szöktetés, bujkálás, elfogatás, büntetés, kalandok, új szöktetés, összeütközés). A párbeszédek erősen intellektuálisak, sosem fölöslegesek...