A morva himnusz

„Köztes helyzetben volt és van a morvák földje. Térben és időben is. A történelmi Cseh Királyság és az egykori Magyarország között. Bécsen innen, a Morva folyón meg túl. Határvidék.

Átmeneti terület lengyel és szlovák szomszédsággal. Kultúrák találkozási zónája. Termékeny feszültségekkel és a békés kiegyenlítődés lehetőségével. A közvetítés gyümölcseivel és a konfliktusok pusztító mérgével.

Nyugatról nézve Kelet, Kelet felől pedig Nyugat. Ahol dicső történelmi örökségre lehet visszatekinteni az önállóság nélküli jelenből. A gyakran megkérdőjelezett identitás földje. Csehek élnek itt, akik morvák. Országot mondunk magyarul, de ez inkább tartomány. Benne van a Cseh Köztársaság alkotmányában, ám nincs ilyen közigazgatási egység. Közép-Európa kicsiben.

Hármaskönyvem közbülső darabja: történetek az idevalósi kultúrák - nyelvek különös találkozásairól, történelmi hagyományunk összeszövődött szálairól. Arról, hogy miért nem értjük egymást.”

Részlet:
„Negyven éve hallottam a viccet Csehszlovákiában a morvák himnuszáról. Akkor tájt régi - új elképzelések kerengtek a levegőben a diktatúra palackjából kiszabadulva. Arról is, hogy a majd létrejövő föderatív államszerkezetben külön helye lesz Morvaországnak.

Erre volt-e válasz a vicc, nem tudom. Hiszen az derült ki belőle, nem más ez a himnusz, mint a néhány másodpercnyi szünet a cseh és a szlovák himnusz között. Nekem ez hosszú ideje Közép - Európa metaforája. A miénk a csönd. Ennyi jut nekünk. Nyugat és Kelet között. Hozzá még nekünk, magyaroknak, akik gyakran értetlenül és meg nem értve járunk a szomszédsági világban, süket csönd.

Ezt tapasztaltam én is:
nyelvek és emberek abszurd találkozásait. Helyzeteket – mind, mind ördöglakat. Szavak föloldhatatlan üzenetei, a mi tájékozatlanságunkról és az övékéről. Ebből akartam föloldani valamit. Évek óta gyűjtöm az ilyen élményeimet. Töredékek. A morva himnuszról. Ilyen emlékcserepekből áll össze a könyv”.

„A MORVA HIMNUSZ” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik ebben a kötetben a hagyományaink összeszövődött szálai iránt kutatnak, választ keresve arra, hogy miért nem értjük egymást és az élmények, töredékek emlékcserepeiből szintetizálják a kialakult gondolatsorokat a meg nem értéshez, de inkább a megértéshez.