Lehel kürtje — Az ősvallás jelképtára

A mitológiákban a kezdetektől jelen van az Életfa, a Föld, a Víz, a Tűz, és a Levegő elem, mint a Földet és az életet alkotó fogalmak.

Ezek képezik több más ismerettel együtt az első Isteni Kinyilatkoztatások tudásanyagát és általánosan jelen vannak a mitológiától, a néprajztól kezdve az irodalomig az emberi szellemiségben.

Az első kinyilatkoztatásoktól kezdve minden későbbi kinyilatkoztatás is ennek a működő világnak a pontos modellje.

A kinyilatkoztatásokon alapuló kultúra az egyetlen olyan emberi magatartást tanítja, amely szerint a Földön az idők végéig lehet élni.

A kinyilatkoztatott kultúra a földi életet Egészként ragadja meg, és így a működő valóságnak pontos modellje.

Ezt a modellt faragták valamikor a Kürtre. Minden eltérés a kinyilatkoztatásoktól a körülmények romlását okozza...

A „Lehel Kürtje” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik érdeklődést mutatnak a jászberényi Jász Múzeum egyik tárolójában fekvő viharvert, de sérülései, kopásai ellenére is szemrevaló elefántcsont kürt iránt, amelyhez egyik legszebb hősi mondánk, a Lehel-monda fűződik, amelyen szemrevételezéssel láthatók emberalakok, kentaurok, madarak, Turulok, griffek, lovak, Csodaszarvas, templom, párduc, egy tenyér, indák, csomók, összefont hullámok, két réz vagy ezüst, esetleg ezüstözött réz pánt, amelyen fülek vannak kialakítva a függesztéshez, valamint egy rózsa rézből vagy ezüstből, ugyancsak füllel, ami beépül a vésetbe, annak részeként...