A spirituális élet lényege

SZVÁMI RÁMA, az elmúlt évszázad egyik legfontosabb szellemi tanítója, (1925. Északkelet-India, 1996.). Kora gyermekkorától kezdve Bengáli Bábá – egy bengáli jógi és szent – nevelte, aki a Himalája előhegységeiben élt. Fiatal éveiben a jóga tudományának és filozófiájának különböző irányzatait tanulmányozta a Himalája tradicionális kolostoraiban. Későbbi munkásságát a mester jelző illeti, aki hidat épített a Kelet és a Nyugat, a spiritualitás és a tudomány, az ősi bölcselet és a modern technológia között.

Tanításaiban a Kelet spiritualitása egyesült a modern Nyugat elveivel, kezelési módszereivel. Igazi szabadgondolkodó volt, akit a saját közvetlen tapasztalatai és a belső bölcsessége vezéreltek, s aki ezek elérésére buzdította a tanítványait is.

Ez a könyv útmutató társ a keresőnek.

Annak a keresőnek, akinek a jelző fényt Szvármi tanításai adják, és ez a fény mindenki számára világít, akinek az útja során segítségre van szüksége.

A szádhana (szellemi gyakorlás) egyik célja minden istenhívő számára, hogy valahogy Istenhez hasonlóvá váljon.

Amint Isten univerzuma, amely egyszerre az Ő ruhája és önkifejezése, nem kietlen sivatag, úgy az Istenhez hasonlatos ember életének és külsőségeinek nem kell sivatagra emlékeztetnie.

A lótuszt gyakran használják szimbólumként az indiai kultúrában és mitológiában, mert a lótusz sárból nő ki, mégis fölötte marad, érintetlenül a sártól és a víztől.

„A SPIRITUÁLIS ÉLET LÉNYEGE” című ezen kiadványt a lelki tényezők, a kereső embernek világító útjelző fények, őrtüzek anyagainak az előadásaiból és jegyzeteiből összeállított gyűjteménye iránt érdeklődő, aktív hitéletet élő olvasóink figyelmébe ajánljuk.