Rejtett dokumentumok
Kahler Frigyes M. Kiss Sándor
Forrásszemelvények 1956 tanulmányozásához
Könyv
Mundus kiadó, 2006
Mundus kiadó, 2006
643 oldal, Kemény kötésű fűzött B5 méret
ISBN 9789639501867
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 5 500 Ft
Megtakarítás: 20%
Online ár: 4 400 Ft
Leírás
A KAHLER FRIGYES – M. KISS SÁNDOR szerzőpáros 2006-ban nem egy tanulmány kötettel, hanem egy dokumentum kötettel tisztelgett az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója előtt.
A két szerző már korábban is többször jelentetett meg közös kötetet, melyben kutatásaikat tették közzé, ilyen volt például a „Kinek a forradalma”? és a „Mától kezdve lövünk” című tanulmánykötetek. Ezek nagyrészt a most megjelent dokumentum kötetben publikált iratok alapján készültek.
A bevezetőben megtudhatjuk a két szerzőtől, hogy ezt a forrásszemelvény gyűjteményt egy sorozat első kötetének szánták. Azonban a benne szereplő iratok nem újonnan feltártak, hanem már az 1993-ban létrejött Történelmi Tényfeltáró Bizottság munkájában – melynek a két szerző is tagja volt – is nagy segítséget nyújtottak.
Ez esetben a jelen kötet egy hosszú kutatási folyamat (akár életmű) „lezárása”. Publikálva eddig még csak egy részük volt, inkább egy-egy korábbi tanulmányban használták fel ezeket a szerzők.
A könyv igen értékes iratokat tár az olvasók, az 1956-os forradalom iránt érdeklődők és a korszakot kutatók elé. A rendező-elv középpontjában a forradalom alatti és utáni erőszakszervezetek tevékenysége, a sortüzek, és néhány, a kádári megtorlási gépezetet bemutató per áll.
Politikatörténeti irat viszonylag kevés található benne, viszont azt is túlzás lenne állítani, hogy csak a hadtörténeti vonatkozás dominál.
A fejezetek összeállítása tényfeltáró jelleget mutat, végigkalauzolja az olvasót a forradalom és szabadságharc viszonylag kevésbé ismert és kevésbé tárgyalt színterein. Olyan „fehér foltokra világítanak rá”, amelyekkel legtöbbet Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor foglalkozott.
Az első fejezetben lévő iratok az általános ismereteket bővítik. Három térkép (sortüzek, szovjet csapatok elhelyezkedése és vonulási iránya) és két fontos honvédelmi irat mellett megtalálható Kopácsi Sándor szakvéleménye a karhatalmi szabályzatról és a fegyverhasználatról.
Az első honvédelmi irat Tóth Lajos vezérőrnagy javaslata, amely az október 23-a előtti napokban készült. Tartalmát tekintve rendkívül érdekes, ugyanis egyértelműen kiolvasható belőle, hogy a már a forradalom kirobbanása előtt általános riadót hirdettek ki a Magyar Néphadsereg alakulatai között, tehát már valamelyest készültek a 23-án kirobbant eseményekre.
A másik irat szintén nagyon fontos, ugyanis ezen parancs alapján készítették el azokat az 1956-os eseményekről szóló hadsereg beszámolókat, amelyek megtalálhatók a Hadtörténeti Levéltárban.
Talán az egész kötet egyik legérdekesebb tanulmánya Kopácsi Sándor szakvéleménye a fegyverhasználatról, ugyanis teljesen más fényben tünteti fel az 56-ban lőtt sortüzeket, mint ahogy azt gondolnánk. Egyértelműen kiderül belőle, hogy 1956-ban a fegyverhasználat nagy része szabálytalan és jogszerűtlen volt.
A kötet második fejezetében található néhány katonai beszámoló, amelyről már korábban volt szó. Ezek jelentős része a Hadtörténeti Levéltár 1956-os gyűjteményében fellelhető. Fontos azt kiemelni ezekről, hogy a kommunista ideológia fényében íródtak, ezért kellő odafigyeléssel és kritikával szabad csak olvasni és feldolgozni. Viszont elengedhetetlen részei az események rekonstruálásának.
A harmadik és az ötödik fejezet a sortüzekkel foglalkozik. Nem általánosságban, hanem egy-egy sortüzet feltáró és bemutató iratokat tartalmaz. A harmadik fejezetben az október 28-ig lövetett sortüzekre vonatkozó iratok vannak, az ötödikben pedig a november 4-e utánira vonatkozók.
Jelentések, beszámolók, visszaemlékezések, elemzések mutatják be többek között a Debrecenben, Miskolcon, Mosonmagyaróváron, Salgótarjánban, Győrött stb. történt eseményeket.
E két fejezet közé ékelődik be egy, amely a maga nemében páratlan iratokat tartalmaz. Még a mai napig is kevés azon szakirodalmak száma, amely behatóan foglalkozna a szabadságharc leverése után felállított karhatalmi szervek tevékenységének elemzésével.
Karhatalom, rendőrség, munkásőrség: mind - mind olyan szervezet, amelyek a restauráció időszakában jöttek létre (kivétel a rendőrség, mert az korábban is volt már), szerepüket mai napig homály fedi. Annyi bizonyosan közös bennük, hogy mindhárom szervezet tagjait főként a forradalom győzelmekor elsöpört ÁVH emberei adták...
Az utolsó rész már a megtorlás történetét dolgozza föl, helyesebben egészíti ki. Több peranyag révén bepillanthatunk a megtorlási gépezet működésébe. Szó szerint gépezet. Más-más indíttatású perek ugyanazon sablonra „felhúzva”.
Jegyzőkönyvek, vallomások, melyek mögött egy eszme, de különböző cselekedetek állnak.
A kötet kiválóan szerkesztett, csak ajánlani tudom mindenkinek.
(Bodrogi Károly recenziója alapján)
*
A „Rejtett Dokumentumok” című ezen kiadványt az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei iránt érdeklődő, újszerűbb megközelítésű, rejtett dokumentumokra is támaszkodó, kevésbé ismert forrásszemelvényeket bemutató kötetet szívesen forgató, a forradalom előtti és utáni erőszakszervezetek tevékenységét, a sortüzek és a fegyverhasználat kérdéskörét jobban megismerni akaró, az '56-os események iránt feltétlenül fogékony, és a közéletre nyitott olvasóink figyelmébe ajánljuk.
*
Ajánlott még:
Tiszta beszéd. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
A két szerző már korábban is többször jelentetett meg közös kötetet, melyben kutatásaikat tették közzé, ilyen volt például a „Kinek a forradalma”? és a „Mától kezdve lövünk” című tanulmánykötetek. Ezek nagyrészt a most megjelent dokumentum kötetben publikált iratok alapján készültek.
A bevezetőben megtudhatjuk a két szerzőtől, hogy ezt a forrásszemelvény gyűjteményt egy sorozat első kötetének szánták. Azonban a benne szereplő iratok nem újonnan feltártak, hanem már az 1993-ban létrejött Történelmi Tényfeltáró Bizottság munkájában – melynek a két szerző is tagja volt – is nagy segítséget nyújtottak.
Ez esetben a jelen kötet egy hosszú kutatási folyamat (akár életmű) „lezárása”. Publikálva eddig még csak egy részük volt, inkább egy-egy korábbi tanulmányban használták fel ezeket a szerzők.
A könyv igen értékes iratokat tár az olvasók, az 1956-os forradalom iránt érdeklődők és a korszakot kutatók elé. A rendező-elv középpontjában a forradalom alatti és utáni erőszakszervezetek tevékenysége, a sortüzek, és néhány, a kádári megtorlási gépezetet bemutató per áll.
Politikatörténeti irat viszonylag kevés található benne, viszont azt is túlzás lenne állítani, hogy csak a hadtörténeti vonatkozás dominál.
A fejezetek összeállítása tényfeltáró jelleget mutat, végigkalauzolja az olvasót a forradalom és szabadságharc viszonylag kevésbé ismert és kevésbé tárgyalt színterein. Olyan „fehér foltokra világítanak rá”, amelyekkel legtöbbet Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor foglalkozott.
Az első fejezetben lévő iratok az általános ismereteket bővítik. Három térkép (sortüzek, szovjet csapatok elhelyezkedése és vonulási iránya) és két fontos honvédelmi irat mellett megtalálható Kopácsi Sándor szakvéleménye a karhatalmi szabályzatról és a fegyverhasználatról.
Az első honvédelmi irat Tóth Lajos vezérőrnagy javaslata, amely az október 23-a előtti napokban készült. Tartalmát tekintve rendkívül érdekes, ugyanis egyértelműen kiolvasható belőle, hogy a már a forradalom kirobbanása előtt általános riadót hirdettek ki a Magyar Néphadsereg alakulatai között, tehát már valamelyest készültek a 23-án kirobbant eseményekre.
A másik irat szintén nagyon fontos, ugyanis ezen parancs alapján készítették el azokat az 1956-os eseményekről szóló hadsereg beszámolókat, amelyek megtalálhatók a Hadtörténeti Levéltárban.
Talán az egész kötet egyik legérdekesebb tanulmánya Kopácsi Sándor szakvéleménye a fegyverhasználatról, ugyanis teljesen más fényben tünteti fel az 56-ban lőtt sortüzeket, mint ahogy azt gondolnánk. Egyértelműen kiderül belőle, hogy 1956-ban a fegyverhasználat nagy része szabálytalan és jogszerűtlen volt.
A kötet második fejezetében található néhány katonai beszámoló, amelyről már korábban volt szó. Ezek jelentős része a Hadtörténeti Levéltár 1956-os gyűjteményében fellelhető. Fontos azt kiemelni ezekről, hogy a kommunista ideológia fényében íródtak, ezért kellő odafigyeléssel és kritikával szabad csak olvasni és feldolgozni. Viszont elengedhetetlen részei az események rekonstruálásának.
A harmadik és az ötödik fejezet a sortüzekkel foglalkozik. Nem általánosságban, hanem egy-egy sortüzet feltáró és bemutató iratokat tartalmaz. A harmadik fejezetben az október 28-ig lövetett sortüzekre vonatkozó iratok vannak, az ötödikben pedig a november 4-e utánira vonatkozók.
Jelentések, beszámolók, visszaemlékezések, elemzések mutatják be többek között a Debrecenben, Miskolcon, Mosonmagyaróváron, Salgótarjánban, Győrött stb. történt eseményeket.
E két fejezet közé ékelődik be egy, amely a maga nemében páratlan iratokat tartalmaz. Még a mai napig is kevés azon szakirodalmak száma, amely behatóan foglalkozna a szabadságharc leverése után felállított karhatalmi szervek tevékenységének elemzésével.
Karhatalom, rendőrség, munkásőrség: mind - mind olyan szervezet, amelyek a restauráció időszakában jöttek létre (kivétel a rendőrség, mert az korábban is volt már), szerepüket mai napig homály fedi. Annyi bizonyosan közös bennük, hogy mindhárom szervezet tagjait főként a forradalom győzelmekor elsöpört ÁVH emberei adták...
Az utolsó rész már a megtorlás történetét dolgozza föl, helyesebben egészíti ki. Több peranyag révén bepillanthatunk a megtorlási gépezet működésébe. Szó szerint gépezet. Más-más indíttatású perek ugyanazon sablonra „felhúzva”.
Jegyzőkönyvek, vallomások, melyek mögött egy eszme, de különböző cselekedetek állnak.
A kötet kiválóan szerkesztett, csak ajánlani tudom mindenkinek.
(Bodrogi Károly recenziója alapján)
*
A „Rejtett Dokumentumok” című ezen kiadványt az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei iránt érdeklődő, újszerűbb megközelítésű, rejtett dokumentumokra is támaszkodó, kevésbé ismert forrásszemelvényeket bemutató kötetet szívesen forgató, a forradalom előtti és utáni erőszakszervezetek tevékenységét, a sortüzek és a fegyverhasználat kérdéskörét jobban megismerni akaró, az '56-os események iránt feltétlenül fogékony, és a közéletre nyitott olvasóink figyelmébe ajánljuk.
*
Ajánlott még:
Tiszta beszéd. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.