Vérrel virágzó 1956 — Ötven magyar költő versei

Hullanak a tanúk, vesznek az emlékek, kezd a távolság ködébe veszni 1956 parázsló lángja. Ott dereng még a láthatáron, világít is talán, de hevíteni alig hevít.

Hullanak a tanúk, vesznek az emlékek, de amit a költők, a milliókkal érzők versbe mentettek a forradalom tűzéből, hevéből, az ma is parázslik, az ma is melenget, ma is reményt ad a reménytelenségben, gyógyító hitével táplál a jövőtelenségünk dermedtségében.

Az 1956-os forradalom negyvenéves évfordulójára megjelent első kiadás 40 magyar költő verseit tartalmazta, az ötvenéves évfordulóra megjelent második kiadásban 50 költő művét gyűjtötte egybe Benke László szerkesztő.

Az antológiában szereplő költők ismertek, irodalmi életünk meghatározó személyiségei. Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” című versével kezdődik a „Hol zsarnokság van...” című ciklus, amelyben 1956 előtt született versek kaptak helyet. Többek között Kuczka Péter, Tamási Lajos, Csanádi Imre ismerteti meg az olvasót a kor hangulatával.

A második ciklus (Felmutatjuk véres fejünket) versei magát a forradalmat mutatják be, itt olvashatjuk többek között Márai Sándor „Mennyből az angyal” című fohászát is.

„Nincs irgalom” - a fejezet címe mindent megmond; a megtorlás éveinek krónikáját olyan költők írták, mint Fodor András, Mészöly Dezső, Zelk Zoltán, Benjámin László.

A megrázó emlékezések között meg kell említeni Csoóri Sándor „Láttam arcodat” címmel Bibó István emlékére írt sorait.

Tollas Tibor „Túlélők” című költeménye adja a 4. ciklus címét, amelyben mások mellett Faludy György, Kiss Benedek, Bella István írásaiból ismerhetjük meg forradalmunk eszmeiségének továbbélését, valamint az eszmeiség elvesztése miatti fájdalmas érzéseket.

A „VÉRREL VIRÁGZÓ 1956” című ezen kiadványt az 1956-os forradalom és szabadságharc témájával, előzményeivel, harcaival, a megtorlás irgalmatlanságával, '56 eszmeiségének továbbélésével foglalkozó ötven magyar költő versei iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk.