Mély a múltnak kútja

A szerző JANKOVICS MARCELL (1941-2021) rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író, politikus, „Küzdők” című alkotásával 1977-ben elnyerte a cannes-i fesztivál legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálma-díját.

Az akkori kultúrpolitika jellemző epizódjaként Jankovics helyett mást küldtek ki a díj átvételére. 1981-től az Iparművészeti Főiskolán tanít animációt. 2 évvel később elkészült „Az ember tragédiájának” animációs film forgatókönyve.

1994-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett, majd két évvel később kinevezték a Pannóniafilm Kft. ügyvezető igazgatójává. Még ugyanebben az évben megpályázta a Duna Televízió elnöki posztját, sikertelenül. A következő évben a Magyar Iparművészeti Egyetem DLA minősítésű egyetemi magántanára lett.

1998–2002-ig a Nemzeti Kulturális Alap elnöke volt.
1998-től Magyar Művelődési Társaság elnöke. 2003-tól a Fidesz Kulturális Tagozatának elnökségi tagja.

Idézet a szerzőtől:

„A karácsonyi időszak három ünnepi szakaszra bontható; adventra, azon belül karácsony vigiliájára; karácsonyra, szűkebb értelemben karácsony első-, másod és harmadnapjára; valamint vízkeresztre, mint a karácsonyi tizenketted záróünnepére. Ennek megfelelően az égi misztérium játéknak is 3 felvonása van...”

A „Mély a Múltnak Kútja” című eme kiadványt a karácsonyi időszak ünnepi szakaszai és megünneplése iránt érdeklődő, valamint azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik az alábbi idézetet figyelembe véve arról is szeretnének informálódni, hogy Jankovics Marcell mit tartott még érdemesnek elmondani és írásban rögzíteni Pap Gábor hasonló témájú könyvecskéjének kézhezvétele után. Íme az idézet:

„Ennek a tanulmánynak a megírására az késztetett, hogy '97 karácsonyára gyártott televíziós műsoromból idő hiányában ki kellett hagynom a címben (Jászol a Csillag alatt) is jelzett karácsonyi égboltról szóló részt. Miután erről meséltem a Magyar Művészeti Akadémia adventi műsoros estjén is, és mert kezembe akadt Pap Gábor hasonló tárgyú könyvecskéje (Karácsony a magyar csillagos égen), úgy gondoltam, hogy amit erről érdemesnek tartok még elmondani, jobb, ha írásban is rögzítem...”