Szélmalmaink

Az, hogy hazánk a középkorban, a honfoglalástól a XVI. századi török hódoltságig jelentős hatalmi tényező, mai szóval élve „nagyhatalom” volt, a történelemről hiteles és alapos ismeretekkel rendelkezők számára nem kétséges.

Ez a virágkor az európai művészetben szinte pontosan egybeesik a romanika (a román kor művészete) és a gótika időszakával, így persze nem csoda, hogy Magyarország, vagyis a Kárpát-medence ezeknek a korszakoknak az építészeti és képzőművészeti tárháza.

Ennek a könyvsorozatnak a célja a magyar Szent Korona felségterületén található ezen kincsek részletes megismertetése.

Honfoglaló eleink az őshazából magukkal hozták a Kárpát-medencébe az akkori gabonafélék zúzásához, megdarálásához, lisztté őrléséhez alkalmatos, két kőlapból összeállított kézi malomszerkezetet, amelyet többnyire az asszonynépség működtetett családonként, a korabeli ételkészítési szokásoknak megfelelően, a különböző kásaféleségek és a lepénykenyér sütésének elkészítését szolgáló őrletek előállítására.

Feljegyzések szerint, a nyugati kalandozások alkalmával természetes volt, hogy a harcosok a kézi malmokat is magukkal vitték, és azt rendszeresen működtették is az élelmezésük biztosítása érdekében. Vidéken még napjainkban is találhatók kézi darálók, de ezer év alatt a kézi működtetésnél termelékenyebb, nagyobb kapacitású, a víz, az állatok vagy a szél energiáját felhasználó malomszerkezetek fejlődtek ki.

Hazánkban a XIX. században élte fénykorát a Németalföldről átvett szélmalom-építési módszer, mely mindössze egy évszázad alatt le is hanyatlott, mivel ezeket is kiszorította az újabb és korszerűbb, rentábilisabb technika, a gőzmalmok rohamos elterjedése. Az elsősorban az alföldi táj képét egykor annyira meghatározó szélmalmainkból a napjainkra megmaradtakat ebben a könyvben foglaltuk össze.

A kötet 88 építményről ad tájékoztatást mintegy 190, túlnyomó részben színes fényképfelvétellel. Földrajzi helyüket a térképeken bejelöltük. Bevezetésként építészeti vázlat mutatja a felülhajtós, két kőpáros malomváltozatot. Néhány ritkaságszámba menő archív felvételt is bemutatunk.

A „Szélmalmaink” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a szélmalom épülete, működése, berendezése, a szélmalom állományunk és az alábbi települések szélmalmai iránt érdeklődnek:

Ama települések, ahol ma is található szélmalom vagy szélmalommaradvány:

Balástya, Békéscsaba, Csurog, Debrecen, Fábiánsebestyén, Felgyő, Felsőszentiván, Gunaras, Hajdúböszörmény, Hódmezővásárhely, Jánoshalma, Jászszentlászló, Karcag, Kecskemét, Kengyel, Kiskundorozsma, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kunfehértó, Kunhegyes, Kunszentmárton, Mártély, Melence, Mindszent, Mórahalom, Nagykőrös, Nagyvölgy, Orom, Óbecse, Ópusztaszer, Örménykút, Pálmonostora, Pátfalu, Sopron, Szabadka, Szarvas, Szatymaz, Szegvár, Szentendre, Szentes, Szentes-Magyartés, Székkutas, Tataháza, Tés, Tiszasas, Tiszasziget, Topolya, Túrkeve.

Azok a települések, ahol az egykori szélmalom már egyáltalán nem látható:
Balotaszállás, Battonya, Békéssámson, Csemő, Csene, Csépa, Csólyospálos, Dusnok, Gyomaendrőd, Hodony, Jászapáti, Kakucs, Kisvarsány, Lőkösháza, Makó, Mélykút, Nagytőke, Páhi, Szajol, Szelevény, Szőreg, Tóalmás.

A Romanika Kiadó további kiadványai:

Somogy, Tolna és Baranya megye középkori templomai a teljesség igényével.
A Madárlány Erdélybe repült.
Törzsökös fa haranglábaink.
Kalotaszeg legszebb középori templomai.
Felföldi fa harangházak.
Itáliai magyar emlékek.
Középkori prédikációk és falképek Szent László királyról.
Középkori várak a Bakonyban és a Balaton-felvidéken.
Ani, az ősi örmény főváros és magyar vonatkozásai.
Honfoglalásunk hét emlékműve.
Róma - mindannyiunk közös hazája.
A Balatontól a Bakonyig.
Erdély legszebb középkori templomai.
Máramarosi bércek között.
Bús düledékeiden.
Fatornyok és fatemplomok a Kárpát-medencében.
Égi édesanyánk könnyei.
Képek a középkori Itália magyar emlékeiből