Felföldi fa harangházak

Felföld vagy Felső-Magyarország: régi földrajzi elnevezés, amely a történelmi Magyar Királyság északi, magasabban elterülő területeit jelölte a 19. század előtt.

Más megközelítésben Felföld vagy Palócföld: néprajzi táj, amely a földrajzi névvel meghatározott terület magyarlakta vidékeit jelöli (az egykori Hont, Nógrád és Gömör vármegyék területe, valamint Heves és Borsod hegyvidéki része).

Az, hogy hazánk a középkorban, a honfoglalástól a XVI. századi török hódoltságig jelentős hatalmi tényező, mai szóval élve „nagyhatalom” volt, a történelemről hiteles és alapos ismeretekkel rendelkezők számára nem kétséges.

Ez a virágkor az európai művészetben szinte pontosan egybeesik a romanika (a román kor művészete) és a gótika időszakával, így persze nem csoda, hogy Magyarország, vagyis a Kárpát-medence ezeknek a korszakoknak az építészeti és képzőművészeti tárháza.

Ennek a könyvsorozatnak a célja a magyar Szent Korona felségterületén található eme kincsek részletes megismertetése.

Könyvünk a palócság széles elterjedési területének és az ettől északra fekvő vidékek (Felvidék és az Északi-középhegység) speciálisan fából készített harangtartó építményei közül a jelesebb haranglábakat és harangtornyokat, összefoglaló néven: a fa harangházakat mutatja be sok, mintegy 150 színes képpel és tárgyalja az építészet nyelvén, de közérthetően, a sajátos típusjegyek sorrendjében, az egyszerűbbektől a bonyolultabbak felé haladva.

Az egyes építménytípusokat térbeli vázrajzok, a jelentősebb alkotásokat alaprajzi vázlatok is szemléltetik. A borítók belső oldalán átnézeti és részletes térképek adnak tájékoztatást a tárgyalt országrészről és az egyes települések földrajzi elhelyezkedéséről.

A „Felföldi Fa Harangházak” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akiket érdekel a felföldi fa harangházak építészete, tipológiája, ezeken belül is az egyoszlopos ágas fa haranglábak, kétoszlopos fa haranglábak, háromoszlopos fa haranglábak, a hasábházas négyoszlopos fa haranglábak, a palóc típusú fa harangházak, a palóc és a gótikus fa harangházak közötti átmenet, a gótikus fa harangházak, a hegyvidéki terpesztett nyitottszoknyás fa harangházak, a hegyvidéki terpesztett zártoldalú magas fa harangházak és az egyéni karakterű fa harangházak a könyvben szereplő alábbi településeken:

Bacúr, Baktakék, Bártfafürdő, Berente, Berzék, Bércalja, Bódvalenke, Bükköspatak, Center, Cered, Cserény, Csomatelke, Dúsa, Etrefalva, Felsőfricske, Felsővály, Felsőzellő, Fogas, Gácsfalva, Garamszeg, Garamszentgyörgy, Háromszlécs, Hegymeg, Hervartó, Hubó, Ipolybalog, Ipolyszele, Isztebény, Kalsa, Karaszkó, Kassa, Kelembér, Kisazar, Kistopolya, Kozsány, Krasznok, Ledény, Lekenye, Lesztenye, Mályinka, Mátraalmás, Mérfalva, Meszes, Nádújfalu, Nagyrét, Nemesoroszi, Ozdin, Őrhegy, Pálháza, Pamlény, Paucsinalehota, Pribilina, Rakacaszend, Rásonysápberencs, Rendve, Révleányvár, Rónabánya, Sajólád, Sajóvelezd, Salgótarján, Sárazsadány, Sárosbuják, Szalonna, Szászfa, Szihalom, Tokaj, Tomor, Tósár, Töhöl, Trócsány, Trsztena, Turócszentmárton, Vámoslucska, Vlkolinec, Zemplén, Zubogy, Zsip, Zsolnatarnó.

A Romanika Kiadó további kiadványai:

Somogy, Tolna és Baranya megye középkori templomai a teljesség igényével.
A Madárlány Erdélybe repült.
Törzsökös fa haranglábaink.
Kalotaszeg legszebb középori templomai.
Itáliai magyar emlékek.
Középkori prédikációk és falképek Szent László királyról.
Szélmalmaink.
Középkori várak a Bakonyban és a Balaton-felvidéken.
Ani, az ősi örmény főváros és magyar vonatkozásai.
Honfoglalásunk hét emlékműve.
Róma - mindannyiunk közös hazája.
A Balatontól a Bakonyig.
Erdély legszebb középkori templomai.
Máramarosi bércek között.
Bús düledékeiden.
Fatornyok és fatemplomok a Kárpát-medencében.
Égi édesanyánk könnyei.
Képek a középkori Itália magyar emlékeiből