Virágon vett vitéz

Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, Hargita megye, Románia, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20.) a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja...
*
Az Erdélyben élő kiváló költő meséinek hőse egy hétéves kisfiú, aki a havasok között megbúvó kicsi faluban él. Nagyon szereti a virágokat. Örül az első hóvirágnak, örül, ha málnát talál az erdőben, és együtt dalol a fészekrakó madarakkal, de akkor a legboldogabb, ha otthont talál egy szomorú tekintetű kóbor kutyának. S a kisfiú az osztálytársaival együtt vigyáz a kutyakölykökre...

Élete izgalmas eseményeit többek között a „Szitakötő”, a „Novemberi nyár”, a „Rigóvár” és „A madáretető hóemberke” című történetekben követhetjük nyomon.
*
Részletek a kötetből:
„A bal tenyéren meg ott várta a picike fog, hogy a nagyfiú melléje tegye az egylejest!

- Itt van. Megérdemled, te zsoldos - mondta a nagyfiú, amikor az egylejest a fog mellé tette.

- Mi az, hogy zsoldos? Az mit jelent?

- Az csak olyan katona, aki csak pénzért bátor. Csak akkor vitéz, ha megfizetik.

- Én nem vagyok zsoldos. Én virágért voltam vitéz. Csak azért fogadtam, ha tudni akarod, hogy legyen miből virágot vennem évzáróra a tanítónéninek meg édesanyámnak is...”
*
Novemberi nyár

Ne gondoljátok, hogy a kisfiú meg a nagyfiú a vándormadarakkal útra keltek volna, s most valahol Afrikában nyaralnának. Itthon vannak, és iskolába járnak. És az idő sem valami nyárias, már napok óta még az orrát se dugta ki az égen masírozó felhők mögül a nap. A szél pedig úgy tesz, mintha a felhők maguktól mennének, vonulnának, menetelnének, mintha nem ő vezényelné, hajtaná, téringetné őket. Mert ilyesmiket fütyül, kivált reggelente s estefelé:

Felleg hátán felleg
mendegélnek mennek
északról le délnek
mennek mendegélnek
délről napkeletnek
onnan napnyugatnak
térülnek s már újra
északra vonulnak
elfödik a napot
este el a holdat
ólmos esőt visznek
porka havat hoznak.

– Azért az nem is lesz olyan rossz – csillan meg a kisfiú szeme az esőálló kabát csuklyája alól.

– Mi nem lesz rossz? – görbül közelebb a nagyfiú, hogy jobban hallja az öccsét, s a vállát is átfogja, nehogy a szél elrepítse mellőle, mert éppen a Szamos-hídon jönnek, ahol gyorsvonatsebességgel szokott keresztül száguldani a Gyalui-havasok érkező szele.

– Mi nem lesz rossz? – kérdezte újra a nagyfiú.

– Ha igaza lesz a szélnek.

– Hát nincs eléggé igaza? – Kell ennél jobb ólmos eső?

– De ha a fellegek elviszik az ólmos esőt, és porka havat hoznak, akkor?

– Akkor finom lesz. De nagyon szerettem volna, hogy még egyszer kiránduljunk!

– Úgy, mint a nyáron?

– Ha nem is olyan messzire, mint nyáron szoktunk, de egy kicsit kimenni…

– És süssön a nap...

*
A „Virágon Vett Vitéz” című eme kiadványt Kányádi Sándor műveit kedvelő olvasóinknak ajánljuk, akik adott esetben a virágokat nagyon szerető Erdélyben élő kisfiúval kapcsolatos események iránt érdeklődnek...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.