Régimódi színháztörténet — ÁVH-s iratokkal és Raksányi Kutyával

Szabó Magda „Ókút” című regényének „Színház” című fejezetében írja, hogy kicsiny gyermekkorától micsoda delejes élményt jelentettek neki a Csokonai Színház előadásai! A színpad bódulatában valami új, mámorosan képzelt valóság-világ született benne.

„Felpillantottam a galériára, ahonnan színjátszásunk nagyjai, Szerdahelyi, Kántorné, Megyery, Fáncsy, Udvarhelyi, Lendvay és Szentpétery tekintettek rám, s arra gondoltam, hogy így láthatta egykoron Jablonczay Lenke is, ha vasárnap délutánonként párosan, sorokban, fegyelmezetten társaival a Csokonai Színházba vonult.”

„Szabó Magda emlékezését olvasom, s arra ocsúdom, hogy akár randevúzhattunk volna a színház hátsó vaskapujánál. Sajog, hogy elkerültük egymást, kinek éppen most kerek születésnapját köszöntjük. Régimódi színháztörténet és mai sajgás. Hogy mi mindenben mulasztunk és vétkezünk jóvátehetetlenül; s micsoda megtisztító ereje és megbékéltető hatalma van egy színházi előadásnak…” - vallja a szerző.

A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

• RÉGIMÓDI SZÍNHÁZTÖRTÉNET;
• „DEBRECEN, Ó-KIKÖTŐ”;
• A TÖRTÉNELEM SZÍNEI;
• SZÍNI EMBEREK;
• FÖLDÖN JÁRT CSILLAGOK;
• ÜLDÖZÖTT, GYŰLÖLT NÉV LETT A NEMZETI;
• A NEMZETI;
• ÉGI-MÓDI LEVELEK;
• MOLIÉRE HÁZA KÖRÜL;

A „Régimódi Színháztörténet” című eme kiadványt Juhász Gyula „Credo” című versével ajánlja Kubik Anna:

„Megállsz-e néha az örök sodorban.
Mely halni visz, mint az örvény a rózsát,
És érzed-e, míg hull a homokóra,
Hogy mosolyog az örökkévalóság?
És látod-e, hogy lemenő napokban
A születő napok visszfénye reszket,
És hallod-e, hogy elmúlt századoknak
Visszhangja szól, ha a jövőbe mennek?”