Betyárok könyve

Mindenféle történelmi korok jellegzetessége, hogy fel-felbukkannak bennük törvényen kívüli elemek.

Az ilyen, az adott kor társadalmi rendszerébe be nem illeszkedő, a mindenkori hatalommal szembeszegülő emberek határozták meg a XIX. században fénykorát élő betyárvilágot is. A betyár XVIII-XIX. századi bujdosó rablók általánosan elterjedt neve volt Magyarországon, de a nép elterjedten szegénylegényekként is emlegette őket.

A hivatalos iratokban tolvaj, rabló, haramia, zsivány, ragadozó, lator néven emlegették ezeket az elemeket. A betyároktól okkal kellett tartani, de ugyanakkor rajongani is lehetett értük. A magyar népköltészet sok betyárt megénekelt, olyanokat, mint Angyal Bandi, Bogár Imre, Sobri Jóska és talán közülük is a legismertebbet, Rózsa Sándort.

Ők rendszerint az egyszerű nép szemében bátor, igazságos, a gazdagokat megbüntető, a szegényeket megsegítő, az árulókkal leszámoló hősök voltak, gyakran még a golyó, a kard sem fogott rajtuk, csakis csalafinta árulás okozhatta a vesztüket…

A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

ELŐSZÓ

• Történelmi háttér - a betyárvilág kialakulása;
• A pásztori rend;
• Betyárélet;
• Betyárbecsület;
• A betyárok híres áldozatai;
• A betyárkalandok fontos helyszínei, a csárdák;
• A hatalom emberei, a betyárok üldözői;

• Híres betyárok arcképcsarnoka;
• Ismertebb, országos hírű betyárok;
• A legrégibb ismert betyár - Angyal Bandi;
• A Bakony „ura” - Sobri Jóska;
• Az elfeledett lovas betyár - Zöld Marci;
• A palócok híres betyárja- Vidróczky Marci;
• A jó firma Bogár familia;
• Aki soha nem létezett - Patkó „Bandi”;
• A betyárkirály - Rózsa Sándor;
• Kisebb jelentőségű, helyi hírű betyárok;
• Jáger Jóska;
• Az egyik utolsó bakonyi betyár - Savanyó Jóska;
• Egy megbecsülésben elhunyt betyár - Sisa Pista;

• A betyárélet alkonya;
• A vaskezű rendcsináló - Ráday Gedeon;
• A betyárvilág vége;
• A mítosz utóélete;

Magyar-magyar értelmező szótár;

A „Betyárok Könyve” című eme kiadványt a magyarországi betyárvilág iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, az ELŐSZÓ alábbi gondolataival:

„Robin Hoodhoz hasonlóan hagyomány alakult ki a magyar betyárokról is, tudniillik a gonosz gazdagok megbüntetői voltak. A szegény emberek rokonszenve kísérte a betyárok tetteit. Különleges, rendkívül erős, ügyes, igazságos embereknek látták őket, akik a társadalmi igazságszolgáltatás képviselői, azért rabolnak a gazdagoktól, hogy a szegényeknek adják...

Ez így persze eléggé leegyszerűsített kép, így ezt kívánjuk árnyalni a könyvünkben.”