Az utolsó mérföld

Dr. Polcz Alaine szerző (Kolozsvár, 1922. október 7. – Budapest, 2007. szeptember 20.) magyar pszichológus, írónő, a tanatológia (a halál és gyász kutatása) magyarországi úttörője, a Magyar Hospice Mozgalom, majd alapítvány életre hívója, Mészöly Miklós Kossuth-díjas magyar író felesége.

1944-ben Kolozsvár bombázása miatt menekültek át Magyarországra, többek között Csákvárra, ahol még nagyobb megpróbáltatások vártak rájuk, borzalmas szenvedéseken ment keresztül a szovjet katonák folyamatos, csoportos erőszaktétele, kínzása és a nélkülözés miatt. Erről a megrázó időszakról szól „Asszony a fronton” című könyve. Az első férjét meg is gyilkolták. Ez az élmény az egész életén nyomot hagyott.

1949-ben pszichológia szakon végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Pályája kezdetén elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, később játékdiagnosztikával foglalkozott. 1970-től a Tűzoltó utcai II. számú Gyermekklinikán dolgozott, ahol a nagyon súlyos beteg és haldokló gyermekek és hozzátartozóik pszichológusa volt. 1991-ben hozta létre a Magyar Hospice Alapítványt...

Bitó László (Budapest, 1934. szeptember 7. – 2021. november 15.) író, orvoskutató. Családi háttere miatt az 1950-es években kitelepített, majd munkaszolgálatos volt a komlói bányában. Az 1956-os forradalom egyik helyi vezetőjeként fogságba esett, szökése után az Egyesült Államokba menekült, ahol egy tanulmányi versenyen ösztöndíjat szerzett a Bard Collegeba. Az egyetem elvégzése után sikeres orvoskutatói karriert épített.

Orvoskutatóként a szem öregedését és változását kutatta, és jelentős eredményeket ért el a glaukóma kialakulása, megértése és kezelése terén. Az egyetemes orvostudomány terén elért eredményeiért, a zöld hályog elleni cseppek felfedezéséért és a Columbia Egyetem Kelet- és Közép Központja magyar programjának támogatásáért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal díjjal kitüntetésben részesült.

Részlet Nádas Péter előszavából:
„Polcz Alaine és Bitó László dialógusának egyik legnagyobb érdeme, hogy két ellenkező kultúrtörténeti aspektusból szembesítenek bennünket a korszakra jellemző európai halálfelfogással, illetve a meghalás folyamatával és aktuális etikájával.

Szenvedélyes gondolkodók, kíméletlen vitatkozók. Szelíd emberek. Meggyőződésük igen különböző jellegű és különböző szintű felismerésekben ütközik. Hála az ütközéseiknek, olvasói élményként vehetjük szemügyre, amint a statisztikailag megalapozott, kísérletileg igazolható, egzakt tudományos megismerés és a személyes tapasztalatokra, megérzésekre, sejtésekre és a hit gyakorlatára alapozott gondolkodás kiméri a másik felségterületének határait.

Idáig, és nem tovább, kiáltják fáradhatatlanul, de gyakran megesik velük, hogy nem csak egymással szállnak ádáz vitába, hanem önmagukkal is. […] Minden pátosz és homály nélkül beszélnek a haláltudatról, az elmúlástól való félelemről, a fájdalomról, a fájdalomtól való félelemről, a halálfélelemről, a fájdalomküszöbről, a fájdalom csillapításáról, az emberi méltóságról, a halál kívánásáról, az önrendelkezés jogáról, az eutanáziáról és az euteliáról, a palliatív medicináról, csupa praktikus dologról, ám valójában a meghalás esztétikájáról és etikájáról beszélnek. A létezésről mint szenvedésről és a létezésről mint örömről. Még a szenvedés öröméről is.”

„Az Utolsó Mérföld” című eme kiadványt Polcz Alaine és Bitó László az életről és halálról, a testről és a lélekről, a meghalás esztétikájáról és etikájáról, a létezésről mint szenvedésről, és a létezésről mint örömről, benne a szenvedés öröméről folytatott dialógusa iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.

Ajánlott még:

Együtt az eltávozottal.
Nem trappolok tovább.
Álomnapló.
Egész lényeddel.
Két utazás Erdélyben.
Főzzünk örömmel.
Asszony a fronton.
Úton a halállal I-II.
Életszakácskönyv szingliknek.