Az aranykígyó IV.

A mű leginkább történelmi regénynek nevezhető, mely a dokumentumregény, az irodalmi forgatókönyv és az esszé eszközeit is fölmutatja.

Hangvétele olykor a riportéhoz közeli, olykor drámaivá forrósul. A szerző a történész alaposságával és a szépíró ihletettségével nyúl Fráfer György ellentmondásos alakjának megformálásához. A tényszerű és egyben szubjektív megvilágítás fényénél reneszánsz hősre ismerünk. Híven idézi a kort műveltség-, ízlés- és diplomáciatörténeti vonatkozásaival együtt.

Párbeszédekbe és leírásokba szőtt utalásai, de mértékletes archaizálása is a kép pontosságát szolgálják.

A regény Fráter György utolsó napjainak fölidézésével, az 1551. december 13-ától, Luca napjától 17-ig történt eseményekkel kezdődik. A krónika lapjain kibomlik a pályája csúcsára érkező barát történelmet formáló figurája, a diplomata, a pap és katona, aki hetvenévesen kész a pápai méltóság meghódítására, hogy a keresztény Európát a török ellen szervezze.

És megelevenedik a kor egyik jellemző politikai gyilkossága: Castaldo és Pallavicini nemcsak a bíborosi jelvényeket viszik el Alvincra, hanem a bérgyilkos tőröket is.

*
A történelemből jól ismert szituáció, a levéllel foglalkozó Fráter György felkoncolása drámaian, emberi, társadalmi és politikai indítékoktól motiváltan jelenik meg. Majd ezután – ahogy a fejezetcím is jelzi -, da capo al fine játszódik le kezdettől a végéig hősünk élete, sorsa...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.