Üzenet a törésvonalról — MINDEN KÖTET SZÁMOZOTT, DEDIKÁLT, KORLÁTOZOTT PÉLDÁNYSZÁMBAN

Több szakértő szerint az utolsó genetikailag, kultúráját s identitását illetően magyar ember durván kétszáz év múlva fog megszületni. A kötet szerzője ugyanakkor teljes mértékben elutasítja a jóslatból sugárzó, elfogadhatatlan beletörődést. Az ő világában másnak van itt az ideje: meg akarja keresni, hol tört meg a magyarság természetes életkódja, majd össze kívánja forrasztani az „alkatrészeket”.

Ezért a fejezetek során bámulatos utazásra indulunk egy közép-itáliai néptelen és eladó faluból Detroit szellemvárosába, Böjte Csaba gyermekotthonaiból a menekülteket feltartóztatni kívánó bolgár „nagy falhoz”, majd egy Balaton-felvidéki présházból a csillaghegyi kis utcákon keresztül a rozsályi önfenntartó faluba – megelevenedik előttünk továbbá Magyarország minden „életkódot” felmutató menedékhelye, valamint kiugrási lehetőségeink a globális futószalaggal szemben, a népesedési háborúk, vagy éppen az édesvízért folytatott csaták során.

Az oldalakon egymást követő írások egyfajta „reménycseppek”, javíthatatlan életigenlés és a jövőépítés szándéka sugárzik belőlük. Azt üzenik: a túlzásba vitt önostorozás és a depresszió helyett igenis megtalálhatók a magyarság természetes „teljesítményfokozói”, a búsongás és széthúzás eltűrése helyett pedig mindig rá lehet találni a harcos útjára, és olyan biztonságos életet építeni ebben a gyönyörű országban, amelyet még egy világszintű összeomlás sem ingathat meg.

Ez a kötet ennek a receptjét tárja elénk.

Részlet a „Gyógyír” című írásból:

„Én a könyvek, és nem a világháló által ismertem meg a fantáziám szerencsésen messzi határait, a tengert, a pusztát, még az előtt, hogy láthattam volna őket. Ráadásul az életemen formáló, idényként újra és rongyosra olvasott nagy műveket is csak könyv formájában kaphattam a kezembe, és adhattam tovább: ez a legpompásabb eszköz a nyomok hagyására, századokat él át, még ha az anyaga hosszú évek alatt el is porlad. Ilyen volt számomra Bogár László első kötete, Makkai „Táltoskirály”-a, Gérecz Attila „Így bocskorosanja...”

Az ember gyermekkorban ismeri és hódítja meg a világot, és látja az élet olyan csodáit, amelyek felnőtt szemeivel talán már szürkébbnek tűnnek. De ezek a csodák kiigazítják a mai világ őrültségeit is. Példának okáért a legszomorúbb az, ha a gyermek egyedül ül a számítógép előtt és „játszik”. Ez ámítás, ugyanis a játékhoz, mint amilyen gyermekkoromban a véget nem érő foci, vagy korábban a gyártelep és az erdő „felfedezése” volt, legalább ketten kellettünk, de még inkább egy élő, lüktető közösség, igazi élmények és szárnyaló gondolatok is!

Pont azok, amik ki fogják mozdítani Magyarországot a globális karám falai közül. Ha ehhez meg akarjuk tenni az első lépést, lehet, hogy be kellene szerezni egy új, ropogós könyvet!”

Az „Üzenet a Törésvonalról” című eme kiadványt a 33 életigenlő és a jövőépítés szándékával áthatott tanulságos, elgondolkodtató és továbbgondolásra késztető írás iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.

Ajánljuk mellé:

Félni csak...kinek is lehet?
Az igazság soha nem késő I-III. DVD.
Devizában nyilvántartott végzet.