Egyiptomi utazás

Az „Egyiptomi utazás” több, mint egyszerű útinapló. Fontos állomás Flaubert íróvá érésében. Nem publikálásra szánta, ezért nem „stilizálta”, mégis itt teremtette meg azt a sajátos, „kántáló” stílust, amely a modern regény megújításához volt szükséges.

Rendkívüli erejűek, látomás-szerűek a természetleírások, ott pedig, ahol szokásokról, erkölcsről ír, éppen az érzelmek és kommentárok hiánya teszi mellbevágóvá szűkszavú beszámolóit.

1853-ban fejezte be Flaubert az „Egyiptomi utazás”-t, de fél évszázadnak kellett eltelnie a kiadáshoz. Ahhoz pedig csaknem másfél évszázadnak, hogy előkerüljön a kézirat, s a mű eredeti formájában jusson el az olvasóhoz. A jogtulajdonos ugyanis, Flaubert unokahúga, kihagyott minden olyan részletet, amely árthatott volna nagybátyja jóhírének: a betegségére vonatkozó legkisebb utalásokat (máig vita tárgya, hová sorolhatók Flaubert »idegrohamai«), és mindenekelőtt az egyiptomi táncosnőkkel való erotikus kalandjait.

„De ne legyünk igazságtalanok Caroline-hoz – írja a híres Flaubert-kutató, Marc Pierre de Biasi a mű keletkezési körülményeiről szóló bevezető tanulmányában. – A mű megjelenésének évében, 1910-ben, nem akadt volna kiadó, aki az illetlenségekkel és formai furcsaságokkal teli Flaubert-kéziratot hajlandó lett volna a maga eredeti állapotában megjelentetni.

Ma Gustave hard vallomásai és a »kócos« formai megoldás nem jelent akadályt, sőt, az irodalmi ínyencek számára épp ezért számíthat az Utazás különleges csemegének...”

Magyar nyelven 2000-ben jelent meg először.

Az „Egyiptomi Utazás” című eme kiadványt a szöveghű és teljes kiadás magyar nyelvű változata iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik érdeklődéssel fordulnak az 1849. október 22-én kezdődött és 1850. július 19-én a Bejrut kikötőjébe való megérkezéssel véget ért több mint másfél évszázaddal ezelőtti utazás időrendi krónikájához, és a különleges érdekességekhez...