Zsákutcákból irányfények — Miért hiszek? sorozat

A Kairosz Kiadó Miért hiszek? sorozatának új kötetében (2014) Lőrincz Sándor kérdezte a Kaposvári Egyházmegye főpásztorát gyökerekről, hitről, meghívásról, a jó papok ismérvéről, politikáról, ünnepekről.

A Beton atyaként ismert megyéspüspök sorra megjelenő köteteiről is szó esik a „beszélgetőkönyvben”.

„Isten nem volt skizofrén. Szerintem nem a püspöknek, hanem az Egyház, a vallás üzenetének kellene megnyilvánulni. Isten nem teremtett két világot. Karácsony nem árokásás volt, hogy szétválassza az eget és a földet, hanem éppen fordítva: Jézus a kettőt akarta összekötni.

A püspököt én inkább amolyan magától értetődő szakembernek érzem, úgy mint a péket, a fogorvost, a tanárt vagy a patikust. Az a lényeg, hogy természetesen képviselje a természetfelettit, és ügyesen segítse papjait. Olykor-olykor úgy tűnik, a tudatlanság tudatos támadással találkozik, amikor a papot, a püspököt a tanításával együtt ki akarják nyomni a közéletből. Így azonban istenmentessé és ezáltal embertelenné válna a világ.”

„Az Úr kegyelme, hogy találkozásaink, beszélgetéseink, évődéseink alkalmával hiteles főpapot ismerhettem, érthettem és szerethettem meg, s ugyan gyakran szemben úszva az árral, értetlenséggel vagy éppen tanító kritikával szembesülve, de legtöbbször örömmel övezve képviselhettük az Örömhírt – írja Lőrincz Sándor a kötet bevezetőjében, majd így folytatja:

– A főpásztorról szóló tudósítások, riportok, portrék, arcképvázlatok, nyílt színi beszélgetések tucatjai révén az olvasókkal és a nézőkkel együtt magam is gazdagodtam, hiszen próbáltam gyorsan ráhangolódni különös lelki alkatára, s a tiszta szó közegében, az Ige üzenetével időről időre felfénylett mindaz, ami az emberi élet legfontosabbja. Isten hozzánk hajló jósága, bátorító jelenléte a mindennapokban, a Hozzá térés, az Elébe borulás nyughatatlan vágya – letelepedve a csönd küszöbére, és tetten érve a kegyelem „áramütéseit”.

Akik ismerik Beton atyát, tudják róla, irtózik minden feltűnéstől. Beleőrülne, ha papi ruhában kellene üldögélnie a kaposvári sétálóutca egyik kávéházi teraszán, miközben mások futnak a gyerekük után vagy indulnak a hivatalba. Rejtőzködő volt egész élete, így nem látja értelmét annak, hogy változtasson rajta. Úgy van, mint a sportoló, aki a hegyek között egy edzőtáborban, újságíróktól elzárva készül, s remélhetőleg az elsők között fut be a célba.

Azt vallja: rejtve többet tud használni, s úgyis kötelező a liturgiákon, egy-egy falugyűlésen, iskolai műsorok kapcsán kiállni az emberek elé...

Ízelítő a beszélgetés témáiból:

• A Beton;
• Egyetlen esélyünk a szép és tartalmas életre, ha elfogadjuk az Úr hívását;
• „Krisztusi vérátömlesztés kell a világba”;
• 1941 - Kelenföld;
• 1956-ból mit élt meg és mit értett meg kamaszként:
• 1965-ben Esztergomban szentelték pappá;
• Káplán - Nagymaros;
• A zsákutcákból irányfények lettek;
• 1992. Esztergomban püspökké szentelték;
• A püspök közéleti szereplő is;
• Milyen volt a találkozó XVI. Benedek pápával?
• Könyvekkel az enyészet ellen;
• Csendteremtő ünnepek;
• A népességcsökkenés;
• Korunk hősei;
• Politizálhat-e az Egyház?
• „Töltekezzünk csenddel, mert a csend hallgatózás!”

A „Zsákutcákból Irányfények” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik szeretnék részletesebben is megismerni, hogy Balás Béla püspökkel miről beszélgetett Lőrincz Sándor.