Szentségvivők — Aranyrög könyvtár 32.

R. Berde Mária a két világháború között meghatározó szerepet töltött be az erdélyi magyar irodalom alakulásában. Az Erdélyi Magyar Írói Rend (EMIR) egyik alapítójaként céljának az irodalmi élet intézményes megszervezését tekintette, ezt a törekvését foglalta össze ebben a „Szentségvivők” című regényében is.

A könyv a húszas évek végén íródott, de csak 1934-ben jelenhetett meg, az EMIR gondozásában, mert sem az Erdélyi Helikon, sem pedig a Szépmíves Céh nem vállalkozott a kiadására.

A Szentségvivők műfaja kulcsregény: az erdélyi irodalmi élet szerveződésének egyik meghatározó eseményét, a Marosvásárhelyen 1919-1921 között megjelent kéthavi szemlének, a „Zord Időnek” a történetét foglalja össze. A cselekmény három könyve időben a román csapatok erdélyi bevonulásától a lap megszűnéséig követi az eseményeket. A korabeli erdélyi irodalmi közvélemény talán éppen a műfaja miatt nem fogadta el (ellentétben a bírálatként megfogalmazott esztétikai hiányosságokkal vagy a szerkesztésnek felrótt hibákkal), hiszen Berde nemcsak dokumentálja a folyóirat megszületését és szellemiségét, de pontos jellemrajzot is ad a lap mellett, illetve az ellene munkálkodókról, felismerhető, konkrét személyekről.

Felvonultatja a román fennhatóság alá került Vásárhely értelmiségének legjavát, bemutatva, hogy miként próbáltak megkapaszkodni a megváltozott körülmények között. A fiktív nevek mögött könnyen azonosíthatók pl. a lap - a regényben Virrasztó címmel - szerkesztője, Osvát Kálmán, ill. az új és a konzervatív irodalmi ízlés képviselőiként Molter Károly, Balogh Endre, Tompa László, Reményik Sándor és maga Berda Mária is.

A három fő regényrész az ő gondolkodásukat, tenni akarásukat, nézetkülönbségeiket és magánéleti problémáikat illusztrálja. Harcukat a megújulásért - a transzszilvanizmus gondolata körvonalazásának hátterével - a kisvárosi közöny és rosszindulat ellenében, és egy szellemi fórum megteremtéséért, mert csak az erősítheti meg egységüket a megmaradás érdekében.

Pontos látleletet nyújt a korszak irodalmi és politikai irányvonalairól: bemutatja a kezdetben egységes szellemi frontot, amely egyszerre küzd a megmaradásért és a megújulásért; a konzervatívok ellentámadását, akik a lapot szellemi rózsasándorkodásnak tartják és a baloldali eszmék szerveződésétől félve támadják; és végül a lap összeomlását, amikor a már érdekellentétektől terhes szerkesztőség felbomlik és a munkatársak egy része átáll az új „Virrasztók” táborába.

A Szentségvivők kettős szimbolikájú. Egyrészt hit és megváltás kettős gondolatkörével azt a küldetéses életvitelt szimbolizálja, amelyet az erdélyi írók többsége felvállalt, másrészt - a kocsárdi vasútállomás visszatérő motívumával - azt az unalmas, látszatcélokért élő közösséget, amelynek álmagyarkodása ellenében csak magányra kárhoztatott megváltók munkálkodhatnak anélkül, hogy a harcuk eredményeit megélhetnék.

A „Szentségvivők” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a folyóirat történetének keretében az erdélyi irodalmi élet szerveződésének egyik meghatározó eseményét, a Marosvásárhelyen 1919-1921 között megjelent kéthavi szemle, a „Zord Idő” történetét szeretnék nyomon követni. Továbbá Berde Máriának a folyóirat története keretében elmondott véleményét, saját nézeteinek kifejtését és összegzését is megismerni egy kritikus történelmi korról és kortársairól.