Magyar Menedék Könyvesház

Részletes kereső
Pósán László - A Német Lovagrend Poroszországban

A Német Lovagrend Poroszországban

Pósán László

Könyv
Attraktor kiadó, 2015
312 oldal, Puha kötésű ragasztott A5 méret
ISBN 9786155257933
Státusz: Készleten
Szállítás: 1 munkanap
Átvétel: Azonnal
Bolti ár: 3 600 Ft
Megtakarítás: 16%
Online ár: 3 060 Ft
Leírás
Ez a kötet a Német Lovagrend államának, a középkori Poroszországnak népességi viszonyait és településhálózatának változásait elemzi. Bemutatja, hogy adott természetföldrajzi környezetben az időjárási változások, a katonai események, háborús pusztítások, járványok, betegségek, az adóztatási és telepítési intézkedések hogyan hatottak a népességre, annak mobilitására, etnikai és jogi összetételére és a településszerkezetre.
*
A 13. században, a pogány balti néptörzsek ellen vívott mintegy fél évszázados véres háborúban, a középkor egyik legsajátosabb berendezkedésű feudális államalakulata született meg: a német lovagrend állama, mely szervezettségét, erős centralizáltságát, szerzetesi-militarista jellegét és társadalmi struktúráját is tekintve, Európában egyedülálló volt.

Miután a szerzetes lovagokat nem szentelték pappá, így a lovagrendeknek saját belső papságra volt szükségük. Ez függetlenítette őket az egyházi hierarchiától, és hatástalaníthatta az ellenük esetleg fellépni kívánó egyháznagyok egyik legfontosabb eszközét, az exkommunikációt (kiközösítést).

A fogadalomtételből következően a lovagrendek lényegében saját állandó hadsereggel rendelkeztek. Ez a haderő fegyelmezett, jól kiképzett volt, és az engedelmességi előírásnak köszönhetően csata közben is könnyen irányítható maradt. Harci értéküket még az is emelte, hogy alapelvük szerint csak a háromszorosnál nagyobb túlerő elől hátrálhattak meg.

A német lovagrend s egyúttal az állam élén a nagymester állt, aki emellett birodalmi fejedelmi ranggal is rendelkezett. Hatalmát azonban a fontosabb ügyekben korlátozta a rend legfőbb tisztségviselőinek tanácsa, a nagykáptalan.

A nagymester után a rend öt legmagasabb méltóságát a Nagykomtúr (a nagymester helyettese), a Marsall (a haderő főparancsnoka), a Spittler (a Rend ispotályainak vezetője), a Trapier (a ruházat és felszerelés felelőse) és a Tressier (adók, pénzügyek kezelője) töltötte be. Ők alkották a nagykáptalan tagjainak döntő hányadát.
*

Poroszország 4 püspöksége (Kulmerland, Pomerania, Ermland, Samland) a rendi állam számára semmiféle hatalmi ellensúlyt nem jelenthetett. Egyrészt az ország területének kevesebb mint 1/3 része volt csak az egyház kezén, másrészt IV. Ince pápa engedélye alapján Poroszország püspökei a rend papjainak sorából kerültek ki.

Az állam legfelsőbb irányító tanácsába, a nagykáptalanba a püspökök csak személyes képességük, rátermettségük alapján kaphattak meghívást.

Az állam adminisztratív teendőit a rend papjai intézték. Ők vezették a könyveléseket, irányították a kancelláriát, és a diplomáciai feladatok többségét is ők látták el. Az egyházszervezetnek az államigazgatásban betöltött jelentős szerepe miatt szüksége volt képzett klerikusokra, ezért minden komtúrnak, ill. rendháznak kötelessége volt kitaníttatni legalább egy teológust és egy jogászt.

A fegyveres térítéssel szinte egy időben a lovagok ösztönzésére nagyarányú paraszti-polgári betelepedés vette kezdetét Poroszországban. A paraszti telepítést ún. lokátorok vagy soltészek végezték, akiknek birtoka adómentes lett, és akik általában valamivel nagyobb földet is kaptak, mint a paraszti telepesek.

A kereskedelem nagy szerepe miatt a városi vezetést a kereskedő gildék (céhek) tartották a kezükben. A 14. század második felétől az egyre jövedelmezőbb gabonakereskedelem terén a városoknak komoly konkurenciával kellett szembe nézniük: ebben maga a rend is érdekelt volt, s a legfőbb hatalom birtokában erős nyomást gyakorolt a városokra.

Poroszországban személyre szóló adománylevéllel is történt telepítés. A megadományozott általában 10–40 Hufe közötti birtokot kapott, s ezzel együtt a jobbágyai felett bíráskodási jogot is.

A 14. században fordulat következett be a poroszok és a németek együttélésében és ugyanakkor a porosz parasztság jogállásában. Nagy arányokat öltött a városokba áramlás – amely a jobb megélhetés ígéretén túl jogi emelkedést is jelentett. Ez a jogi kiegyenlítődési folyamat kedvező feltételeket teremtett az asszimilációra, így Poroszország a 15. század végére germanizálódott, az őslakos poroszok nyelve s kultúrája felszívódott a betelepült németségbe...
*
A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

BEVEZETÉS
• A POROSZ TERÜLETEK A NÉMET LOVAGREND uralma előtt;
• A POROSZ NÉPESSÉG ÉS TELEPÜLÉSSZERKEZET változása a 13. századi háborúk során;
• POROSZORSZÁG BENÉPESÜLÉSE;
• A 15. SZÁZAD HÁBORÚI ÉS A DEMOGRÁFIAI visszaesés;
Jegyzetek - Források és irodalom -
A könyvben szereplő várak, városok és mezővárosok;

*
„A Német lovagrend Poroszországban” című ezen kiadványt a középkori Poroszország népességi viszonyai és településhálózatának változásai iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik arról szeretnének bővebben informálódni, hogy az adott természetföldrajzi környezetben az időjárási változások, a katonai események, a háborús pusztítások, a járványok, a betegségek, az adóztatási és telepítési intézkedések hogyan hatottak a népességre, annak mobilitására, etnikai és jogi összetételére és a településszerkezetre... A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Szállítási és fizetési módok